101612. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ammonianitrogén megkötésére

Megjelent 1931. évi január lió 2-án. MAGYAR KTRÍLYT ^^^^ SZABADALMI RTRílSie SZABADALMI LEÍRÁS 101612. SZÁM. — ÍVh/l. OSZTÁLY. Eljárás ammonianitrogén megkötésére. Dr. Caro Nikodem tanár, kormány főtanácsos Berlin-Dahlem és dr. Frank R. Albert vegyész Berlin-Halensee. A bejelentés napja 1930. évi január hó 25-ike. Németországi elsőbbsége 1929. évi január hó 30-ika. A szintetikus ammónia gyorsan növekedő termelésére való tekintettel új lehetőségek kívánatosak arra, hogy az ammóniát szi-Járd műtrágyák alakjába vihessiik. Agri-5 kulturkemiai szempontból e mellett kívánatos olyan kötésű alakokat találni, meL lyekkel nem viszünk az ammóniával együtt talajidegen vagy talajkárosító, pl. savanyító ballasztanyagokat a talajba. E 10 mellett a műtrágyagazdálkodás előrelátható fejlődése mellett nyilvánvalóan növekedni fog az az igyekezet, hogy az ásványi trágyázás az eddiginél jobban közelítse meg az organikus természetes trá-15 gyázást, különöslen az olyan országokban, hoz a régi indítványhoz, hogy tőzeget és az állattenyésztés nem kapcsolható bensően össze. Ezen mérlegelések vezettek vissza ah-20 hoz a régi indítványhoz, hogy tőzeget és más huminsavtartalmú természetes anyagokat használjunk az ammónia, lekötésére. Az ilyen anyagok ammonia-íelvevőképessége azonban a gyakorlati igényeket nem 25 elégíti ki. A tisztán fizikailag kötött, tehát a tőzeg víztartalmában oldott, vagy a felületen reverzálhatóan abszorbeált s ennek folytán könnyen kárba vesző s esetleg károsan is ható ammóniától eltekintve 30 a tőzegnek tisztán kémiai ammoniak-kötőképessége igen korlátolt s a szabad huminsav-tartalomnak íelel meg. Ha a tőzeg egyenérték-súlyát átlag 300-nak tételezzük fel (Sven Odén .,Die Huminsáuren") s 35 tisztán ilyen huminsavakból állónak képzeljük el, akkor száraz anyagra számítva az ilyen termék maximális nitrogéntarlíalma kb. 4.5% lenne. A gyakorlati kísérletek szerint azonban 3%-os nitrogéntartalcxnnál több nem érhető el. Az ilyen kis 40 nitrogéntartalom azonban modern nitrogáriírágyánál nem elégséges. A találmány azon gondolaton alapul, hogy a kiindulási anyagban lévő savas jellegű csoportok számát alacsony hőméi'- tö séken végzett mérsékelt axidáció révén szaporítjuk s ezáltal az ammoniakötőképességet növeljük. E célból a hu min savak önoxidáló-képességét hasznosítjuk, mi mellett oxidálószer gyanánt levegőt vagy 50 más oxigénelegyeket használunk. Legjobban az 50 és 250° közötti munkahőmérsékek váltak be, de megfelelően hosszabb reakciótartam esetén alacsonyabb hőmérséíkek is alkalmasak. Hőtáplálásra csak a 55 reakció megindításához van szükség. Ha egyszer a reakció megindul, a felszabaduló reakciómeleg elégséges a hőmérsék fentartására. A hőmórséket a levegő mennyiségének vagy összetételének módo- gQ sítása révén szabályozhatjuk. A reakcióhő egy részét a kiindulási anyagban lévő víz kiűzésére is hasznosíthatjuk. Az ilyen oxidálás megelőzheti az ammoniakötést, de előnyösefobnek bizonyult a két folyamatot 55 egyidejűleg végbemenni hagyni. E célból pl. a megfelelő hőmérséken ammoniáklevegőelegyet vezetünk a kiindulási anyagon keresztül s az ammónia-töménységet úgy válasszuk meg, hogy a reakciótérből 70 kilépő gáz lehetőleg ammoniamentes legyen. Az oxidálódási sebesség módosítására pozitív vagy negatív hatású katalitikus anyagokat is adagolhatunk, rendszierint azonban ilyenekre szükség nincs. A 75 levegőhöz, vagy az ammonia-levegőelegy-