101591. lajstromszámú szabadalom • Iránykereső eljárás és berendezés

Megjelent 1930. évi december hó 15-én. MA6YAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 101591. szám. Vll/j. osztály. Iránykereső eljárás és berendezés. C. Lorenz A.-G. Berlin-Tempelhof. A bejelentés napja 1929. évi junius hó 8-ika. Németországi elsőbbsége 1928. évi julius hó 19-ike. Az eddig ismertté vált irányító eljárásoknak (Peilverfahren) az a hátrányuk, hogy azok az irányított antenna-rendszerrel különösen keretantennával vett ener-5 gia minimális abszolút értékének megállapítására vannak alapítva. Ily fajta berendezésekkel tudvalevőleg igen nehéz pontos minimumot megállapítani, mert a hallgató útján való vétel, minthogy a ke-10 retantenna irányítási karakterisztikája két olyan körből áll, melyeknek középpontjai egy a célvonalra merőleges egyenesen fekszenek, még a tulajdonképpeni célvonaltól való néhány szögfoknyi elté-15 rés esetén is a legtöbb esetben lehetetlen. A vevőkészülékekkel .azonban csak akkor lehet jeleket venni, ha a mindenkori irányvonal mindkét kört metszi. E módszer további hátránya, hogy az irány jel-20 zése közvetlenül leolvasható műszerek útján nem lehetséges, már pedig éppen ilyen irányító eljárás hiánya a legnagyobb mértékben érezhető, mert a légi forgalom rendkívül gyors fejlődése irányító leadók-25 kai ellátott kiterjedt hálózat kiépítését kívánja meg. Az említett hátrányokat a találmány szerinti berendezés segélyével küszöböljük ki, melynél egy irányítatlan antenná-30 val állandóan két irányított antenna van csatolva és az irányított antennák által az irányítatlan antennával kapcsolatban vett energiák összhatása jelzőműszert befolyásol. A találmány szerinti berendezés-35 nek az az előnye, hogy valamennyi antenna helytálló ós hogy a beirányzott irány jelzése akár mérőműszeren történő közvetlen leolvasás útján, akár pedig telefonnal való hangvétel útján lehetséges. Azonkívül még az az előnye van, hogy 40 még vételi energiák légköri behatások okozta gyengülése esetén is teljesen kifogástalanul működik. A melléketl rajz a találmány példaképem foganatosítási alakját tünteti fel. 45 Az irányítatlan (U) antennával két keretantenna, melyeknek tekercselési értelme ellenkező, az (Ll) indukciós tekercs útján, a két (L2, L3) tekercs közvetítésével van csatolva. Az (L2, L3) induktivitá- 50 sok az ábrázolt példában a közös (R) üvegburában elhelyezett három elektródás cső egy-egy rácsáramkörében fekszenek. Az (Al) és (A2) anódok az (L4), illetve (L5) indukciós tekercsekkel vannak összekötve, 55 a (Bl) anódtelep pedig a két rendszerszámára közös. A (B2) fűtőtelep, mely az izzókatód fűtésére szolgál, a rácsáramkörrel ismert módon van összekötve. Az (L4, L5) induktivitásokkal a közös 60 forgatható tengelyre erősített két, egymáshoz képest elforgatott (L6, L7) indukciós tekercset változtatható módon csatolhatjuk. A két sorba kapcsolt tekercs az ábrán csak vázlatosan szemléltetett, szo- 65 kásos (E) egyenirányító vevő bejárati áramkörét képezi. Az (E) vevő kijárati kapcsához a (T) hallgató-telefon a hárompólusú (S) kapcsoló útján csatlakozik. A kapcsoló forgáspontja a vevővel van ösz- 70 szekötve, míg a két szabad kontaktus a forgótekercses (I) műszer két elkülönített (SP1) és (SP2) tekercsfelének külső végeihez vezet. A két tekercsfél középső öszszeköttetése a vevőtelefonnal köthető 70 össze. A forgótekercses műszer mutatója a műszer nyugalmi helyzetében az ábrázolt középhelyzetet foglalja el és a lépték