101484. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szárazon használható enyv előállítására

Megjelent 1930. évi december lió 1-éiu MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 101484. SZÁM. — Xl/d. OSZTÁLY. Eljárás szárazon használható enyv előállítására. Dr. Möring Guido ügyvéd Hamburg, miut Lienig Georg vegyész steinfurth billstedti lakos jogutódja. A bejelentés napja 1929. évi október hó 24-ike. Fiarészek nedves enyvezésének, főleg burkolólapok folyékony enyvvel való ragasztásának tudvalevőleg hátrányai vannak, amik többek közt abban mutat-5 koznak, hogy a fa az enyvezéstől nagyon nedvessé válik, vetemedik, a későbbi száradás alkalmával pedig hasadozik. Régóta érezzük a száraz enyvezésnek szükségét. E célból már korábban megkisé-10 relték, hogy az enyvet zselatinált alakban, vékony szalag gyanánt állítsák elő és hogy az egymással egyesítendő részeket olyként enyvezzék össze, hogy ily lapok közbetételével sajtolják össze azo-15 kat. Az ily enyvfóliákat részint papírra, szövetre és egyéb hordozóra vitték fel, részint pedig magukban, önálló fóliákul próbálták alkalmazni azokat. Az utóbbiakat úgy állították elő, hogy az enyv-20 masszához, pl. kazeinmasszához, valamely duzzasztószert adtak, azután az egészet hűtött alzatokra öntötték ki, így zselatinálták, végül az enyvet zselatinfólia gyanánt fejtették le. Sem az ilyen, sem 25 az egyéb, hasonló eljárások nem vezettek azonban használható ragasztási eredményekhez, mimellett még a nyert fóliák nem is voltak tartósak, hanem csakhamar merevekké, törékenyekké és hasz-30 nálhatatlanokká váltak. Ennek oka abban rejlett, hogy nem jöttek rá az alkalmazandó ragasztó helyes összetételére. A találmány oly ragasztónak előállítási eljárására vonatkozik, amely száraz 35 alakban, tehát pl. por, pelyhek, hártya, vagy akár az említett szalagfóliák alakjában is használható az enyvezéshez, anélkül, hogy a mondott hátrányokban szenvedne. A találmány ama felismerésen alapúi, hogy a ragasztónak akkor, 40 ha azt szárazon akarjuk nyerni és a száraz állapotában víz hozzáadása nélkül, tisztára felhevítés útján kívánjuk ragasztáshoz használni, nagyobbfokú nedvességet kell kölcsönöznünk, mint 45 amennyit légszáraz állapotáig szárítottan tartalmazna. A találmány értelmében a ragasztóba annak megszáradását megelőzőleg, alkalmas higroszkopikus anyagokat adunk, 50 amilyenek pl. a glicerin, klórkalcium, klórmagnézium, alkalmas cukoroldatok, stb. Ügy találtuk továbbá, hogy a megömlesztési pontot lejjebb szállíthatjuk, ha a 55 ragasztóba, a higroszkopikus adalék mellett, még oly vegyszert is adunk, amely a ragasztónak feltárására vagy rugalmassá tételére alkalmas. Ezen adalékok lényegileg három szakaszra oszlanak: 60 1. A mindenkori ragasztóhoz, a száraz anyagra számítva, kb. 2%-nyi, 120° C. hőfoknál alacsonyabb hőmérsékleten olvadó, organikus vagy anorganikus természetű sókat adunk, amilyenek pl. az 65 ecetsavas, tejsavas, foszforsavas, kénsavas alkáli vagy ammónium sók. E sók csupán példákúl vannak felhozva és egyéb 120° C. hőfoknál alacsonyabb hőmérsékleten olvadó sók is alkalmaz- 70 hatók. Ügy is eljárhatunk, hogy a ragasztót kb. 0.2—0.5%-ra hígított organikus vagy anorganikus fajtájú savval elkeverjük és kb. 1 órán át kb. 50 C. hőfokra hevítjük, 75