101477. lajstromszámú szabadalom • Szűrősajtó

Megjelent 1930. évi december hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI JHhK SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 101477. SZÁM. — IV/i. OSZTÁLY. Szűró'sajtó. Dr. Meyer-Wildermaiin magánzó London. A bejelentés napja Í929. évi február hó 26-ika. A szűréshez eddig használt szűrősajtók szilárd lemezekhői állanak, melyek mindkét oldalán bordázott vagy hullámos felületek vagy nagyobb számú kiálló kis 5 gúlaalakú, kónikus kiemelkedések vannak, amelyek lehetővé teszik azt, hogy a szűrt folyadék a kiemelkedések által alkotott csatornákon át vagy pedig a felület kónikus emelkedései közt eltávozhassék. Az 10 ily módon kiképezett lemezekre szűrőszövetet vagy más szűrőanyagot helyezünk. A lemezeket egymástól egy állványban (keretsajtó) elhelyezett keretek választják el, úgy hogy két-két egyenet-15 len lemez közt hézag keletkezik, vagy pedig a szilárd lemezek szélei oly módon vannak kiemelkedésekkel ellátva, hogy a lemezek, ha azokat egymás mellé helyezzük, kamrát vagy hézagot alkotnak egy-20 más közt (kamrasajtó). E kamrákba vagy hézagokba sajtoljuk az oldatot, mely szilárd lebegő anyagokat tartalmaz. A két szilárd lemez két szűrőszövetére sajtolt oldat a szűrőszöveteken áthalad és annak 25 hátsó oldalán az egyenetlen felületek csatornáin át lefolyik és végül kifolyócsöveken vagy csőnyúlványokon át rendes nyomás alatt elhagyja a sajtót. A két szűrőszöveten kiváló szilárd 30 anyag fokozatosan vastagabb lesz, míg végül a két szűrő között szűrőlepény képződik. Ha az oldatnak a lepényhez való hozzákeverése ártalmas vagy nem kívánatos, akkor a lepényt az oldattól teljesen 85 megszabadítjuk. Ezt a lepénynek a szűrősajtóban való mosása által végezzük. E művelet olyképpen megy végbe, hogy a szűrőszövetek egyikére nyomás alatt álló vizet vezetünk és azt a szűrőszöveten, 40 valamint a képződött lepényen és a második szűrőszöveten átsajtoljuk, amikor a víz azután a második szűrőszövet hátsó oldalán lefolyik. Az eljárás lényeges hátránya abban áll, hogy a víz némely helyeken könnyebben hatol át, mint más 15 helyeken, minthogy a víz utakat és csatornákat talál és alkot magának, melyeken át a nyomás alatt könnyebben juthat a második szűrőhöz. Ennek némikeppen való ellensúlyozása céljából a víz szá 50 mára való kifolyócsövet a felső oldalon rendezzük el oly célból, hogy a vizet minden esetben arra kényszerítjük, hogy a szűrőszövetek és a szűrők szilárd lemezei közti tereket kitöltse. 55 E rendszer hátrányai főképpen a következők: 1. Az oldat a szűrőszövetet az egyenetlen lemezekhez szorítja és annak csak azt a kisebb részét hagyja szabadon a szűrés 60 számára, mely a csatornák felett alátét vagy támaszfelület nélkül foglal helyet. Minél nagyobb a nyomás, annál erősebben szorul a szűrőszövet a csatornákba és annál nagyobb a szűrőszövetnek az a 65 része, mely a szűrési folyamatban nem vesz részt. Ha hullámos vagy bordázott felületek helyett gúlaalakú kiugrásokat használunk, akkor a szűrőnek az a része, mely 70 a gúlaszerű vagy kónikus kiugrások támaszpontjai folytán nem vesz részt a szűrési folyamatban, kisebb és mintegy 25—30%-a az összfelületnek. Ezt az előnyt lerontja az a körülmény, hogy a gúla- 75 alakú vagy kónikus kiugrások a szűrőszövetet gyorsabban teszik tönkre, minek folytán erősebb és drágább szűrőszövet alkalmazása válik szükségessé. 2. A szűrőszövet, mely szűrőrészeiben 80