101454. lajstromszámú szabadalom • Háromállású váltó hajtószerkezet, kapcsolatban három állású váltó állítóművel
Megjelent II).'H). évi november hó 15-én. MASYAE KIRÁLYI jKKraE SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 101454. SZÁM. — Va/1. OSZTÁLY. Háromállású váltó hajtószerkezet, kapcsolatban háromállású váltó állítóművel. Stidbahnwerke Aktiengresellschaft Wien. A bejelentés napja 1930. évi január hó 31-ike. Váltók távállítására alkalmas, eddigi kétállású berendezéseilinél a váltónak súlyemelővel való helyi működtetése csak akkor lehetséges, ha a hajtószerkezet és a 5 váltó közötti összeköttetésnek valamelyik kapcsolatai oldjuk vagy szétkapcsoljuk, miáltal azonban a váltónak az állítóműtől való függősége is elvész. Az eddigi hajtószerkezeteknél tehát eigy központosí-10 tott váltónak helyi működtetése csak kivételes esetekben, pl. javításoknál jölheí tekintetbe. Az állomás cfcon való -tolatást azonban a központosított váltók gátolják, különösen, ha az állítóműtől távoli í'efcvé-15 sűek, mert a tolató személyzet kénytelen a távoli állítómű őrének odakiáltani, állítsa át a váltót. Ily módon azonban félreértésből és a váltó jelzőtestének rossz látihatóiságától eredő hibás váltóállítás ós 20 ennek következtéiben hibás tolatás elkerülhetetlen. A találmány már most oly váltóhajtószierfkezetre vonatkozik, amely az eddigelé isimert berendezésektől eltérőleg, három-25 állású állítóművel beállítható és melynek középibelyzetében a váltó a helyi működtetésihez szabaddá van téve, az állítómű két végállásában azonban a váltó teljes függőségben marad az állítóműtől. 80 A találmány lényege az, hogy az állítóműnek egyik végállásból a másik végállásig megtett útja kb. kétszerese annak az útnak, mely a váltónak az, egyiik végállásból a másikba való tényleges átállí-35 tásáíhoz szükséges úgy, hogy az összes állítóútnak kb. fele, még pedig az állító mozgás kezdetétől a középső helyzetiig terjedő út a váltóhajtásnak üresjárata és csupán az állítóútnak másik fele hat tu-40 lajdonképpeni hajtóiit gyanánt a váltóra. Az állítómű iközópbelyzetéibein tehát a hajtásban a váltó hajtóriídjának üresjárata lehetséges, amely ugyanakkora, amint a váltó átállítási út, líigy hogy a váltó helyileg is működtethető anélkül, hogy ez az 45 állítóiműre visszahasson. Az alábbiakban az új háromállású váltóhajtószerkezetnek kiviteli példája^ ismertetjük, huzalos állítóművel kapcsolatban, azonban a találmány kellő változ- 50 tatással, motoros váltóállító berendezésekkel kapcsolatban is alkalmazható. A mellékelt rajzok 1. és 2. ábrái a példaképpeni kiviteli alaknak vázlatát szemléltetik. 55 A háromállású (St) állítómű, pl. huzalok útján, az (R) láncdobbal van összekötve, amely pl. (Z) fogaskerék útján az (S) tolórúdra hat és ezt hosszirányban kényszerjáratúlag eltolja. Az (S) 60 tolórúdnak két (a) ós (b) ütközője van, amelyek a (V) hajtórúd (c) ütközőjével akként működnek együtt, hogy a (c) ütközőnek az (a) ós (b) ütközők között bizonyos játékköze (üresjárata van, amely 65 a (V) hajtórúd a váltó átállításához szükséges útjának felel meg. Körülbelül ugyanazzal az úttal tolódik el az (S) tólórúd is, amikor az (St) állítómű végállásának egyikéből középhelyzetébe, 70 vagy ez utóbbiból egyik végállásába állíttatik úgy, hogy az állítóműnek az egyik végállásból a másikba való átállításánál az (S) tolórúd kb. az előbb megadott útnak kétszeresét teszi meg. 75 Az 1. ábra a (W) váltót jobboldali végállásában rögzítve szemlélteti, minthogy a (V) hajtórúd jobb végállásában van és (c) ütközőjének balirányú kitérését az <(S)
