101452. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fogantyúknak műmasszából való előállítására

Megjelent 19JÍO. évi november hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 101452. SZAM. — XVIII/a. OSZTÁLY. Eljárás fogantyúknak mümasszából való előállítására. Maiiufacture Metallurgique de Tournus cég- Tournus (Franciaország-). A bejelentés napja 1930. évi március hó 31-ike. Franciaországi elsőbbsége 1929. évi április hó 29-ike. Sütőserpeuyők, fasefcik, késelt, villák, ajtókilincsek fogantyúihoz elterjedten használnak műgv a n ták b ó 1 vagy hasoniókból álló burkolatokat, melyek részben tet-5 szetősebb külsejük, részben jó hőszigetelő képességük miatt (pl. alumíniumból való sütőserpenyőknél és főzőedényeknél, amelyeknél a kezet védik), kerülnek alkalmazásba. Mostanáig e fogantyú-burkolatok 10 előállításánál úgy jártak el, hogy az illető tárgyat, pl. sütőserpenyőt* rövid, sugárirányú toldattal látták el, melynek a szabad homlokfelülete köralakú és ebbe a rövid, vastag nyúlványba viszonylag vó-15 kony vasdrótból való nyelet rögzítettek és a nyélre mümasszából (pl. műgyantából, műszarúból vagy hasonlóból) való, a fogantyú tulajdonképpeni aílakját adó burkolatot toltak és végül a burkolat szabad 20 végéből kinyúló nyélvégre csavaranyát vagy hasonlót erősítettek. Ajánlották továbbá, a burkolatnak a fo'gantyúnyólre való feltolása helyett, a fogantyúnak mint plasztikus masszának, a nyél két végrésze 25 közéi, meleg állapotban való rásajtolását is. Meleg állapotban a rásajtolt fogantyúburkolat két vége a fémből való fogantyúváz két vastag végrészének a fogantyúburkolat felé néző homl okol dalaival érint-30 kezik, azonban a burkolat kihűlésekor a massza hosszirányban összehúzódik (zsugorodik), a végrészek homlokfelületei ós a burkolat végei között rések keletkeznek, melyek a tárgynak nem tetszetős külsőt 35 kölcsönöznek és emellett a burkolat is könnyen lazulhat. A találmány célja főként az említett homlokfelületek és a meleg állapotban rásajtolt fogantyú-massza végei között keletkező rések elkerülése. Ezt azáltal ér- 40 jük el, hogy a nyélnek azon részeit, amelyek közé a plasztikus, megkeményedő miajssza kerül, egymás felé fordított toldatokkal látjuk el, amelyekbe a megkeményedő massza belekapaszkodik (belehor- 45 gonyozódik) és az ilyen toldattal ellátott nyél vége úgy van kiképezve1

, hogy az a massza összehúzódásait, illetve tágulásait követheti ós a besajtolt massza végei és az említett homlokfelületek között rések 50 nem keletkezhetnek. A mellékelt rajz a találmány példaképpen vett, megoldási alakját mutatja ós pedig az 1. ábra a találmány szerinti nyél hossz- 55 metszete, a plasztikus, megkeményedő massza felhelyezése előtt és a 2. ábra az 1. ábrának megfelelő hosszmetszet, a plasztikus, megkeményedő massza felhelyezése után. 60 A nyéllel ellátandó test körkeresztmetszetü, ovális vagy szögletes nyúlványa (1)-ei, annak homlokfelülete (la)-val van jelölve. Az (1) toldatba, például mindjárt az öntéskor, a (2) nyelet erősítjük, mely- 65 nek (8) vége például csonka kúp-alakban képezhető ki. Erre a (8) végre a fémből való (3) végdarab lazán van feltolva, melynek (9) furata hosszabb mint a (8) rész. Az (la) és (3a) homlokfelületek; be- 70 felé (egymás felé) nyúló (4, 5) toldatokkal vannak ellátva, amelyekben a (6, 7) hornyok vannak kiképezve. A plasztikus (10) masszát (2. ábra) meleg állapotban a (2) nyél és a (4, 5) toldatok köré sajtoljuk. 75 A massza egy része a (6, 7) hornyokba ha-