101425. lajstromszámú szabadalom • Kelmevágó

Megjelent 1930. évi november hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 101425. SZÁM. — XVIH/d. OSZTÁLY. Kelmevágó. Dr. Kőszegliy Vilmos rendőrkapitány Budapest. A bejelentés napja 1929. évi november hó 4-ike. Kelmének kicsinyben való vásárlásakor a kívánt hosszúságot a végből ollóval szo­kás levágni. Ilyenkor nehezen érhető el az, hogy a vágás pontosan a vásárolt méret 5 vonalán történjék, hanem kikerülhetetlen, hogy néhány cm-nyivel nagyobb darabot ne vágjunk le s többnyire a vágás vonala sem húzódik pontosan merőleges irányban a kelme hosszélére. Mindez tetemes veszte-10 séget és így vagy a vevőnek vagy a keres­kedőnek érzékeny károsodását jelenti. Ezt a hátrányt van hivatva a bejelentés szerinti találmány tárgyát alkotó kelme­vágó kiküszöbölni, amelynek lényege az 15 egymáshoz csuklósan köthető két lécpárból álló vezeték és az ebben a vezetékben moz­gatható különleges kés. A csatolt rajz a találmány tárgyának néhány példaképpeni kiviteli alakját tün-20 teti fel, ahol az 1. ábra az egyik kivitelnek oldal-, hom­lok-, illetőleg végnézetét, a 2. ábra pedig felülnézetét mutatja; míg a 25 3. ábra egy második kivitelnek távlati képét, a 4. ábra pedig a két vezetékfél csuklós kapcsolatának egy példaképpeni kivitelét homlok- és felülnézetben, végül az 80 5. ábra a kés különleges foganatosítási alakját hossz-, illetőleg keresztmetszetben szemlélteti. A (k) kés (f) fogantyújának alsó vége az (s) szán függőleges fúratába van be-85 illesztve. Az (s) szánnak célszerűen fecske­farkalakú harántszelvénye beillik a felső (li) lécpár azonos szelvényű (c) csatorná­jába, amelynek aljához csatlakozik a (hf ) hasíték. A felső (lf ) lécpár egyik vége 40 csuklósan kapcsolható az alsó (la ) lécpár végéhez, amelynek két léce között (ha) hasíték húzódik végig. Az (s) szán függő­leges fúratába (f) fogantyújával beillesz­tett (k) kés pengéje keresztülhatol a felső (lf) lécpár (hf ) hasítékán és ha a felső (lf ) 45 lécpárat a (p) csukló körül felemeljük, alsó vége a (hf ) hasíték alján kiáll; ha pe­dig a (p) csukló körül visszaforgatva, az alsó (la ) lécpárra fektetjük, akkor a (k) kés alsó vége az alsó lécpár (ha ) hasi- 50 tékába nyomul. Ha tehát a választott (v) kelme kívánt darabjának lemért határvonalát a két léc­pár közé fektetjük, úgy hogy a végvonal a (ha ) hasítékra kerüljön, akkor a vezeték- 55 ben végig húzott (k) kés a vágást pontos helyen és egyenes vonal mentén ejti meg. A két lécpárnak egymás felé néző — a (v) kelmével érintkező — belső felületei érde­sek vagy érdesség előidézése céljából boly- 60 hos szövettel vannak bevonva. A két léc­pár mellső végére alkalmas (z) zárókapocs két tagja erősíthető. Az alsó (la ) lécpár az (a) bolti kiszolgáló­asztal (pult) felső lapjába sülyesztve, is el- 65 helyezhető, vagy pedig az alsó lécpár he­lyett a bolti asztal lapjába csupán az alsó (ha ) hornyot kell elkészítenünk (3. ábra). A hosszú bolti asztal több helyén is léte­síthető ily (ba ) horony. A felső (lf) lécpár 70 hátsó végére (pl) csuklópántba illő (p2) csapot erősítünk, amelyet azután akár­melyik asztalhorony végéhez erősített (pl) csuklópántba akaszthatunk (4. ábra). A (k) kés kiálló éle a kiszolgáló személyt 75 vagy a drága kelmét meg is sértheti, miért is előnyös lesz a kés pengéjét üzemen kívül rejtve elrendezni. E célból a (k) kés (f) fo­gantyúját hosszanti fúrattal látjuk el, a furatba pedig (k) kés pengéjének (n) nyele 80

Next

/
Oldalképek
Tartalom