101367. lajstromszámú szabadalom • Útépítő eljárás

Megjelent 1930. évi november hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BffiÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 101367. SZÁM. - VlII/i. OSZTÁLY. Útépítő eljárás. Wallace Edwin Corby mérnök West-Newton. A bejelentés napja 1929. évi december hó 13-ika. Ismeretes az olyan útépítő eljárás, melyet „bitumenes makadámimpregnáló eljárásinak neveztek el s mely szerint az utak akként készülnek, hogy az előzőleg 5 elkészített alapra, &—15 cm vastag vagy ennél vastagabb rétegben zúzott követ, kavicsot vagy salakot szórnak, mely réteg vastagságát az előrelátható, forgalmi viszonyok szabják meg s azután erre a 10 rétegre, rendesen nyomás alatti permetezéssel, erősen felhevített állapotban, meglehetősen lágy, bitumenes kötőanyagot visznek fel. A bitumenes bevonatra azután kisebb kövekből álló, vékony réte-15 get teregetnek s ezt a réteget lehengerelik. Ezután újra bitumenes kötőanyagot visznek fel s ennek rostált kaviccsal, homokkal vagy más efféle anyaggal való befedése után az egész rétegcsoportot 20 alaposan tömörítik. A fentismertetett eljárással készült utak közül némelyek kiválóak voltak, mások azonban, melyeket hasonló feltételek mellett, ugyanazzal az eljárással épí-25 tettek, nagyon hiányosak voltak, fenntartásuk igen drága volt s általában nem voltak kielégítők. Az efféle munkáknál ugyanis aránylag lágy, bitumenes kötőanyagot szoktak használni, például olyat, 30 melybe 25° Cels. hőmérsékleten vizsgálva, a 2. számú tű, 100 grammal terhelve, 5 másodpere alatt, 10—15 milliméternyire sűlyed. Ezt általában „100—150 fokos behatolásinak nevezik a mostanában álta-85 Iában használatos, szabványos besűlyedést mérő gépeknél. Az ilyen bitumenes kötőanyag, ha a napsugarak hatásának van kitéve, úgy meglágyul s az útfelületre kerülve, an-40 nak azt az állapotát okozza, melyet „izzadás"-nak szoktak nevezni. Mindenütt, ahol az út „izzad", a „zsíros helyeket" homokkal, finomra zúzott kővel vagy porral kell letakarni, nehogy a haladó járművek a kötőanyagot felszedjék. A fe- 45 lette elhaladó járművek ezt a „zsíros" hely fölé szórt homokot vagy követ a bitumenbe nyomják, ennek következtében kimagasló púpok képződnek s az út felülete igen hamar durvává s egyenetlenné 50 válik. A találmány szerinti eljárás célja az útépítésnél használatos, bitumenes, impregnáló eljárások fentemlített hátrányainak kiküszöbölése. Ezt a találmány 55 szerinti eljárásnál azzal érjük el, hogy a bitumenes kötőanyagnak a kövekhez való, jobb adhásióját biztosítjuk, a rendes körülmények közt használhatónál keményebb, bitumenes kötőanyagot hasz- 60 nálunk s csökkentjük azt a kötőanyagmennyiséget, mely az útfelület vízhatlanná tételére s a kövek erős egymáshoz való kötésére szükséges úgy, hogy nincs fölös bitumen, mely azok közt a körűimé- 65 nyek között, melyeknél az „izzadás" rendszerint bekövetkezik, az útfelületre kiszorulhatna. Így pl. a találmány szerinti eljáráshoz célszerűen használhatunk olyan bitumenes kötőanyagot is, melybe, 25° C. 70 hőmérsékleten vizsgálva, a 2. számú tű, 100 grammal terhelve, 5 másodperc alatt, csak 5—10 milliméterre sűlyed („50—100 fokos behatolás"). A bitumenes kötőanyag állnat termé- 75 szetes aszfaltokból, melyeket megfelelő, folyósító szerek adagolása által hozunk a megfelelő, lágy halmazállapotba vagy pedig földolajokból, de kőszénkátrányból is előállítható, az illékonyabb termékek- 80