101366. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés keramiai áruk, rétegek (bevonatok, burkolatok, bélések) és útburkolatok előállítására

Megjelent 1930. évi november hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 101366. SZÁM. — VlII/i. OSZTÁLY. Eljárás és berendezés kerámiai áruk, rétegek (bevonatok, burkolatok, bélések) és útburkolatok előállítására. Vértess Ág-ost keramikus Budapest. A bejelentés napja 1930. évi március hó 18-ika. A kerámiai tárgyak különböző fajtáinak előállítására a legkülönbözőbb eljárások szokásosak, valamennyinek közös vonása azonban az, bogy anyagkeverékeknek hi-5 deg úton való formálásával (gyúrással, kézi alakításával, formába öntésével, saj tolásával stb.) és ezt követő szárításával és égetésével dolgoznak. Általában a kerámiái tárgyak (építő és 10 útburkoló elemek, ipari és háztartási edények, dísztárgyak stb.) előállítása eddigelé meglehetősen bonyolult, mert a formáláson és égetésen kívül, a legtöbb esetben, a mellékműveleteknek hosszú sorát (keve-15 rés, iszapolás, szűrés, beáztatás, bepárologtatás, őrlés, korhasztás, sajtolás, átgyúrás stb.) kell végezni, ami további nagy szakavatottságot és sok esetben, a rendes formáló és égető berendezésen kívül, külön 20 segédeszközöket (finomabb áruk égetésénél külön tokokat) igényel, sőt bizonyos esetekben határozott, műszaki nehézségek lépnek fel. így különösen, ha magasabb hőfokon, zsugorítással készítendő, tömör, 25 vízhatlan, nagy keménységű termékek (kongótégla vagy klinker, vasastégla, keramit, bazalttégla stb.) előállításáról van szó, elsősorban csak oly különleges agyagok, pl. klinkeragyag, kőanyag-agyag 80 (Steinzeugton) jönnek figyelembe, melynél az olvadáspont a tömörre-égési vagy zsugorodási ponttól távol van, mert különben a formált tárgyak deformálódnak. Ha a rendekezésre álló anyag e feltételnek ön-35 magában nem tesz eleget, akkor különleges agyagféleségeket kell hozzákeverni, melyekkel sikerül a szükséges korrekciót keresztülvinni. A találmány szerint, mely tetszőleges kerámiái anyagoknak, szilikátok, kőzetek, 40 tehát a legsilányabb agyagnak is, a legkülönbözőbb célokra, egyszerű és olcsó módon való felhasználását teszi lehetővé, az eddigi hátrányokat és nehézségeket, lényegében véve, azzal kerüljük el, hogy a kerá- 45 miai anyagot, célszerűen 1100—1400° C között könnyen ömlő agyagot, közvetlenül megömlesztjük és az ömlesztett, folyékony anyagot, tetszőleges alakra, a kívánt formába, mely fém vagy esetleg chamottos 50 gypszből készül) vagy felületre öntjük vagy sajtoljuk. A találmány szerinti megömlesztéshez ugyan magasabb hőmérséklet alkalmazandó, mint a mekkora a közönséges 55 agyagféleségek (kaolin, fazekas-téglaagyag stb.) kiégetéséhez kell, azonban a technika jelenlegi állásánál egyrészt e hőfoknak könnyű és gyors elérése többé nem ütközik semmiféle akadályba, másrészt pe- 60 dig sok agyagfajtánál a zsugorítási hőfok, melyet több esetben alkalmaznak, amúgy is közel esik az olvadási ponthoz, de míg eddigelé a két pontot (zsugorodási és olvadási pontot) sok esetben mesterségesen 65 szét kellett tolni, erre a találmány szerinti eljárásnál többé nincsen szükség; ezenkívül a megömlesztett, illetve öntött és megdermedt agyag, minden esetben, a rendkívüli keménység és nagy szilárdság 70 fontos előnyével rendelkezik. Figyelembe veendő továbbá az, hogy az eddigi eljárások mellékműveleteinek jórészét megtakarítjuk. így különösen elmarad a külön tisztítás vagy iszapolás szüksége, mert a 75 megömlesztéskor az agyag idegen anya-Égai is beolvadnak. A találmánybeli eljárás szerint könnyen