101303. lajstromszámú szabadalom • Antifrikciós fémötvözet és eljárás annak előállítására

Megjelent 1930. évi november hó 3-án. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 101303. SZÁM. — XVI/c. OSZTÁLY. Antifrikciós fémötvözet és eljárás annak előállítására. Enslén József Emil gépészmérnök és dr. Stein Frigyes vegyészmérnök Budapest. A bejelentés napja 1928. évi május hó 14-ike. Ismeretesekké váltak oly eljárások, melyek súrlódási igénybevételnek kitett fémötvözetek, nevezetesen csapágyfómek előállítására vonatkoznak. Ezen eljárások 5 célja az volt, hogy miután az u. n. szabványos összetételű csapágy fém éknél, mennél nagyobb mechanikai igénybevételnek vannak azok kitéve, annál nagyobb óntartalommal (egészen 85%-ig) kell azokat elő-10 állítani s a növekvő óntartalommal az ötvözet ára aránytalanul emelkedik, olyan fémötvözetek állíttassanak elő, melyeknek mechanikai tulajdonságai lehetőleg csekélyebb óntartalom mellett nem rosszabbak, 15 mint a nagy óntartamú „szabványos ötvözetekéi". Olyan eljárások is isimeretesekké váltak, melyek a csapágyak előállítására szolgáló fémötvözetek súrlódási tulajdonságait 20 igyekeztek megjavítani, pl. azáltal, hogy az ötvözethez grafitot kevertek. A grafit, vagy ehhez hasonló más anyag hozzákeverése ezen eddig ismeretes eljárásoknál csak tökéletlenül sikerült, mert egyrészt a 25 grafit bevitele érdekében a fém mechanikai tulajdonságait illetően kellett — különösen szilárdság és szívósság tekintetében — engedményeket tenni és másrészt, hogy ezen anyagot a fémben külön, költséges 30 eljárással, nevezetesen kiöntése után való hengerlés vagy sajtolás útján kellett elosztani. Mindezen eljárások céljukat csak tökéletlenül érték el, mert egyrészt az u. n, 35 szabványosnál kisebb óntartalmú fémötvözetek nem mutatják azokat a mechanikai tulajdonságokat, amelyekkel a kifogástalan csapágyfémnek rendelkeznie kell és másrészt a grafittal kevert csapágyfémek, miután azokat szükségképen hengerlésnek, 40 illetve sajtolásnak vetik alá, ab ovo nem lehetnek olyan kemények, mint amilyeneknek lenniök kellene. Ezenkívül az így készült csapágyfémek az átömlesztésnél sok salakot vetnek felszínre, amivel együtt 45 a grafit nagy része is kiválik, úgy, ho@> anyagukban és hatásukban veszítenek. Ezen találmány célja már most az,, hogy segítségével egyrészt olyan alapfé met állítsunk elő, mely a szabványosnál 50 lényegesen kisebb óntartalo-m mellett leg alább ugyanolyan mechanikai tulajdonságú fémet eredményez, mint amilyen a szabványos összetételű ötvözet és másrészt, hogy ezen alapfémbe a lehető legegysze- 55 rűbb eljárással visszük be és rögzítjük meg a súrlódást kedvezően befolyásoló anyagot, pl. grafitot. A feladat első részének megoldása azon a megfigyelésen alapszik, hogy a csapágy- 60 férnek mechanikai tulajdonságait az ón mellett a bennük foglalt réz és antimon mennyisége szabályozza. Különöböző öszszetételű kemény és szívós ón-réz-antimon kristályok vannak lágyabb eutektikumba 65 ágyazva, s ezen kristályok mennyisége, nagysága és alakja szabja meg a csapágyfém mechanikai tulajdonságait. Ezen komponensek mellett — melyekhez negyediknek még az ólom járulhat — a nag> 70 mechanikai igénybevételre alkalmas csapágyfémek csak úgy állíthatók elő, ha óntartalmukat igen nagyra szabjuk meg, minélfogva ezen csapágyféimek igen drágák. 75 Kísérleteket végeztünik ezért arra vonat-