101160. lajstromszámú szabadalom • Kokszkemence

Megjelent 1930. évi október hó 15-éu. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BTRÓSÁG SZABADALMI LÉTRÁS 101160. SZÁM. — JI/C. OSZTÁLY. Kokszkemence. Dr. C. Ottó & Comp. G. m. b. H. Bochum. A bejelentés napja 1929. évi november hó 30-ika. Németországi elsőbbsége 1929. évi május hó 4-ike. A találmány oly kokszkemencékből indul ki, amelyeknek egymás mellett felszálló és lemenő, egymással fent és lent nyílt közlekedésben levő fűtőhuzat járataik (iker-5 huzatok, hajtűhuzatok) vannak, amiken az égéstermékek körfolyamban áramlanak keresztül (körfolyamkemencék). Az ily kemencéknél az alsó összekötő nyílásokra nézve, amelyek lehetővé teszik, hogy a tá-10 vozó hőnek egy része a lemenő járatból a fölszálló láng járta huzatágba juthasson, igen fontos, hogy alkalmas tolattyükövekkel, tetszőlegesen szabályozhassuk a szabad szelvényüket, amely művelettel a tá-15 vozó gázok visszajuttatásának szabályozását is elláthatjuk. Szükségünk van arra is, hogy minden egyes huzatjáratnál az előmelegített égési anyagok (levegő, ill. levegő és gáz) mennyi-20 ségét is szabályozhassuk. Míg a közönséges kokszkemencéknél, ahol a távozó gázokból mit sem vezetnek vissza, az egyes huzatjáratokban uralkodó nyomásviszonyokat, a huzatjáratok felső végében alkalmazott, is-25 meretes fojtókövek beállításával, bizonyos mérvben szabályozhatjuk, addig a szóban forgó rendszerű kemencéknél oly hátrány mutatkozik, amely fojtóköveknek ehelyütt való alkalmazását nem teszi kívánatossá. 30 Az a körülmény, hogy a távozó gáz visszakeveredése a szomszédos felszálló és lemenő járatokban uralkodó nyomások különbségétől függ, felső határt szab a visszakeveredő távozó gázok mennyiségének, még 35 ha az alsó közlekedő nyílásokat lehető legnagyobb szabad szelvényükre tárjuk is fel. Ha a tolattyúkövek megfelelő beállításával csökkentjük ezen szabad keresztmetszetet, akkor szintén fojtás történik, ami lecsök-40 kenti a lángjárta huzatágba átáramló távozó gázmennyiséget. A fojtás növekedésével az ellenállás végül annyira fokozódik, hogy eléri a két huzat járat közötti nyomáskülönbség mérvét, mikor is a távozó gáz nem léphet többé át a lángjárta huzat- 45 ágba. A távozó gáz visszakeverésének szabályozási körzete, amely a huzat járatok alsó közlekedő nyílásainak tolattyúzásából adódik, alaposan módosul, ha a huzatj áratok szabad keresztmetszetét még az azok 50 felső végében levő fojtókövekkel is csökkentjük. Eme keresztmetszetcsökkentéssel a lángjárta huzatágból való gázkilépést fojtjuk és nyomásemelkedés áll be, amely csökkenti a felszálló és a lemenő huzat- 55 járat közötti nyomáskülönbséget és így a távozó gáz visszakeverődését is. Ennek folyaz alsó közlekedő nyílásokkal való szabályozási lehetőség felső határa lefelé tolódik el és így az egész szabályozási körzet is 60 korlátozódik. Ha a huzatj áratok felső végében messzemenő fojtást fejtünk ki, akkor az ellenállás oly naggyá válhatik, hogy ugyanakkora, sőt adott körülmények között még nagyobb is lehet, mint a felszálló és 65 a lemenő huzatjáratok közötti nyomáskülönbség. Az első esetben még akkor sem keveredik Vissza semmi távozó gáz sem, ha az alsó közlekedő nyílások szabad keresztmetszetét teljesen fel is tárjuk, míg a 70 második esetben az is előfordulhat, hogy láng csap át közvetlenül a lemenő fűtőjáratba. A találmány szerint e hátrányt azon a réven kerüljük el, hogy a huzatjáratok 75 felső végében mellőzzük a fojtóköveket, a huzatjáratok alsó végében azonban a levegő, vagy pedig a fűtőgáz és a levegő beömlő nyílásait, önmagukban ismeretes fojtókövek, vagy egyéb zárószervek 80