101147. lajstromszámú szabadalom • Dugattyús szivattyú

Megjelent 193Q. évi október hó 15-én. MAGYAlí KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 10114 7. SZÁM. — XXI/c. OSZTÁLY. Dugattyús kútszivattyú. Berger Péter kűtmester Rákosszentmihály. A bejelentés napja 1929. évi október hó 25-ike. Különösen dugattyús kútszdvaittyúknál erősen érethető az a hátrány, hogy a mozgó dugattyúrúdnak a szivaittyúhengarből való -kivezetésénél tömítő szelencét 5 kell alkalmazni. Ezen hátrány ínég fokozza az időjárás viszontaigsiáigainaJki és egyélb külső behatásoknak kitett kútszivattyúkkal járó ismeretes kellemetlenségeiket, mert az állandóan szükséges kút-10 szivattyúik helyszini javítása neim bízható laikusokra, már pedig a tömítőszelence okozta üzemzavarok esetén szükséges sürgős és szakavatott segítség nem mindig áll rendelkezésre. Ezért a találmány célja 15 elsősorban a tömítősízélencét fölöslegessé tenni, amit azzal érünk el, hogy a szivattyúhengert magában a kutaknak vízterében helyezzük el, ami lehetővé teszi, hogy a dugattyú rudat -a hengeren kívül 20 vezessük, amikor is tehát a dugattyúrúd többé nem szorul tömítőszelencére, hanem a henger alján harántiirányban túlérő összeköttetés révéin a dugattyú alsó oldalához kapcsolható. 25 Ily módon már csak a szívatt ylí'h emg"eir és a nyomócső, illetve az utóbbi és a légüst között kell vízitöimítő kapcsolatról gondoskodni, ami azonban esaik a csőkö-* téseknél szokásos, 1 e gegy szerűbb tömítést 30 igényli, mely a szakavatott kezelést (beállítást, javítást vagy kicserélést) igénylő tömítőszelencékkel elleniében csak a leg-> ritkább esetben és csak hosszú idő multán szorul szakavatott beavatkozásira. 35 Általában az utóbbi szemtpont, t. i., hoigy a gépalkatrészeik minél ritkábban szoruljanak beavatkozásra, k ütsz ivatt-y úknál (mint állandóan szükséges^ de a használatban laikusokra bízott gépeknél) foko•íO zott mértékben tartandó szem előtt és ezért a szivattyú alkatrészei lehetőleg minden káros hatástól menitasítendők. Ilyen káros hatás többek között a légüstnek a dugattyúra irányuló visszahatása, mely a dugattyút szükségtelenül veszi 45 igénybe. Eddigelé ugyanis, mint a csatolt rajz 5. ábrája vázlatosan szemlélteti, a nyomócsőnek a dugattyútól a (8) légüsthöz vezető (7) része és a légüsttől távozó (11) része egymás egyenes folytatásában 59 volt, vagyis a (8) légüst nagyjában az 5. ábrán vázolt módon csatlakozott a nyomócsőhöz. Ily elrendezés mellett a lcigüstíben lévő víztükör útján közvetített, a (8) légüstben komprimált levegőnek a vízszál 55 folytonossáigát biztosító nyomása tulajdonképpen két egyenlő félre oszlott, ahol is az egyik fél a (11) nyomócső-résziben léivő vízre, tehát hasznos hiányban, ellenben a nyomás másik fele a nyomócső 60 (7) részén át visszafelé, azaz a dugattyú felé hatott. A találmány célja az utóbbi reakció dsökkentése, amit lényegileg azzal érünk el, hogy a légüstöt két különböző nagyságú víztérre osztjuk és a 65 nyomócsőnek szóbaníorgó (7, 11) részeit nem egymás egyenes folytatásálban rendezzük el, hanem a nyomócsöveit a légiistnél megszakítjuk és a dugattyúitól a lógüsthöz vezető nyomóosőrészt a légüst 79 két említett víztere köziül a kisebbikbe vezetjük, míg a nyomócső tovavezető részét a lég üst nagyobb vízteréből ágaztatjuk el, amint azt alább közelebbről ismerteitjük. 75 A kútszivattyúknál, különösen a nyomócsővel kapcsolatban tapasztalható további hátrány e csőnek télen, nagyobb hideg esetén bekövetkező „befagyása". Ennek elkerülésére ú. n. „fagycsapok", vagyis a 80