101134. lajstromszámú szabadalom • Ragasztó eljárás és a hozzávaló képlékeny ragasztószer

Megjelent 193Q. évi október hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 101134. SZAM. — Xl/d. OSZTÁLY. Ragasztó eljárás és a hozzávaló képlékeny ragasztószer. Rubber Latex Research Corporation cég- Boston, mint William B. Wescott bostoni lakos jog-utódja. A bejelentés napja 1929 évi április hó 3-Ha. É. A. E. Á.-beli elsőbbsége 1928. évi április hó 6 ika. A szabadalom tárgya vulkanizált anyagokból, főleg kaucsukból vagy kaucsukkompozicióból készült testeknek vagy masszáknak a kaucsuktól lényegesen kü-5 lönböző anyagból készült, pl. fém-, bakelit- és fatárgyakkal való összeragasztására való eljárás és a hozzávaló ragasztószer. A találmány szerint a vulkanizálás folytán tetszőlegesen megkeményített !0 kaucsukból készült testek az ilyen anyagokból készült tárgyakkal igen szorosan egyesíthetők, noha az említett anyagból készült tárgyak maguk nem vulkanizálhatok és így a kaucsukkal vulkanizálás 5 útján nem egyesülnek. A találmány lényege az, hogy a kaucsukmassza és aközé a tárgy közé, melytyel a kaucsukmasszát össze kell ragasztani és melyet alább röviden alzatnak ne-20 vezünk, oly hártyát iktatunk, mely gumiból, továbbá esetleg akeelerátort tartalmazó vulkanizáló szerből és koagulált, vízálló proteidből áll. Az alzatra helyezett hártya gumikeverék, amelyben a vul:•> kanizáló szert és az oldható és koagulálható állapotban lévő proteidet az oldószert alkotó vízben oldás vagy diszpergálás útján osztunk el. Az így kapott nedves keverékben az eredetileg oldható vagy 80 diszpergálható, tehát a vízzel szemben fogékony proteid, a keveréknek az alzatban való lerakódása után vízállóvá válik, úgy hogy a száraz állapotban az alzatra kerülő hártyaanyag a nedvesség hatására ,ÍÍÍ nem puhul meg és nem válik le. Az ilyen hártyában az alzat anyaga és a hártya gumikomponense közötti kötőanyagot a proteid alkotja úgy, hogy a hártyához adagolt vagy abba bekebeleztetett bármiféle anyagot, pl. vulkanizálás révén, az íO-alzathoz kötünk és ahhoz a proteid, nyilván molekuláris bensőségű felületi érintkezés folytán hozzátapad. A hártya gumialkatrészéhez a proteid is bensőleg kapcsolódik, nem csupán száraz, szilárd álla- 45 pótba való átmenet, hanem vulkanizálás után is. Ilyen módon bármely vulkánizálható anyag, melyet a hártyával szoros érintkezésben vulkanizálunk, a hártya gumikomponensével egyesül és ennek kö- 50 vetkeztében az alzathoz szorosan tapad. A gumi maga a legtöbb anyaggal, pl. fémekkel, üveggel, műgyantával (bakelit) stb. nem köt jól; érdes felületű tárgyakkal kapcsolatban a gumit azért használják, 55 mert a képlékeny gumimassza finom nyúlványai az érdes tárgy üregeibe behatolnak és ott szétterjednek, miáltal a két felület összetapad. Ha az alzat vagy test, amelyhez a gumit hozzá kell erősíteni, ke- 60-mény, sima, tömör felületű, mint amilyen pl. a fém, az üveg vagy a kemény fa, számbavehető adhaesió nincs. A gumimassza és az ezzel összeerősítendő alzat közé iktatandó rétegeknek te- 65 hát mennél vékonyabb hártyának kell lenni, mely azt az anyagot tartalmazza, mely az alzat anyagához, felületi és megközelítőleg molekuláris érintkezés folytán, tapad és emellett a hártya vulkáni- 70 zálható komponenséhez, a gumihoz, valamint a hártyaanyagba előnyösen bekebelezett vulkanizátorhoz is tapad. A gumi és a vulkanizátor ismert hatása abban nyilvánul meg, hogy ezek, a vulkanizálás 75-alatt, a közbenső réteg fölé helyezett vulkanizálható gumival vagy gumikompozi-