101126. lajstromszámú szabadalom • Égetett agyagáru és eljárás előállítására

Megjelent 193Q. évi október hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 101126. SZÁM. — XVII/a. OSZTÁLY. Égetett agyagáru és eljárás előállítására. Gál Ármin téglagyári igazgató Békéscsaba. A bejelentés napja 1929. évi szeptember hó 30-ika. A tetőcserép, tégla és egyéb égetett agyagáru egyik legfőbb veszedelme a mésztartalom. Az agyagban t. i. rendszerint nyers mészkő van, amely az égető-5 kemencében mésszé válik s mint ilyen, a használatban már a légköri nedvesség és csapadék behatása alatt is foltokat képez, duzzadásával pedig repesztőleg és mállasztólag hat. A találmány, égetett agyag-10 árukra vonatkozó részében, ama felismerésből indul ki, hogy e hátrányokat kiküszöbölhetjük, ha a mész duzzadóképességét eleve közömbösítjük és lényegileg abban áll, hogy ép fészkeket lazán kitöltő, 15 holt mész zárványok legyenek az égetett agyagárukban. így a mész zárványok sem nem hygroszkóposak, sem nem duzzadóképesek, miért is az agyagáruk épségét többé nem veszélyeztetik. További előny, hogy 20 a nyersagyagot a mészkőtől távolról sem kell oly messzemenőleg megtisztítanunk, mint eddig és hogy bátran használhatunk oly, mészkőben dús agyagot is, amelynek feldolgozására eddig nem is lehetett gon-25 dőlnünk. A találmány szerinti agyagáruk előállítására való, igen egyszerű és könnyen foganatosítható eljárás alapjában véve abban áll, hogy az illető agyagárukat, 30 azoknak egészükben, vagyis keresztülkasul izzó állapotában, külön gőz-, ill. gázkezelésnek vetjük alá. Ha a tetőcserép, tégla stb. izzó állapotban vannak, akkor tágulhatnak fészkeikben a mész zárvá-35 nyok legszabadabban s egyúttal legszabadabban közlekedhetnek egyszersmind az agyagárukat környező atmoszférával, mert a hő folytán ekkor a leglyukacsosabbak, úgy hogy ekkor közömbösíthetjük a zárványokat legcélszerűbben. 40 így pl. ha a külön kezelést az igen olcsó vízgőzzel végezzük, akkor az izzó tetőcserép , stb. mész zárványai a gőzt mohón magukba szívják és veszélytelenül duzadhatnak, egyrészt mert fészkeik 45 térfogata a hőtágulás folytán különben is ekkor a legnagyobb, másrészt pedig, mert az izzó fészkek, a zárványok esetleges túlduzzadását is sérülés nélkül felvehetik. Míg közönséges tetőcserepek stb. szét- 50 törésekor úgy látjuk, hogy a mész zárványok szorosan az alapanyagba vannak ékelődve, vízcseppre pedig szemmel láthatólag felforrnak és duzzadnak, addig a jelen találmány szerinti termékeknél 55 úgy találjuk, hogy e zárványok oly lazák, hogy többnyire maguktól kihullanak, vagy legalább is a törésfelületekből könnyű szerrel kipiszkálhatók, megnedvesítve pedig semmi említésreméltó vál- 60 tozást sem szenvednek. A kemencén átvonuló égéstermékek az agyagárukra nagyjában véve puszta hőhatással vannak, egyébként azonban jóformán közömbösek és amazok'nedvesség- 65 tartalma is, a találmány szempontjából oly elenyésző csekély, hogy figyelembe se vehető. Példaképen megemlítjük, hogy tetőcseréppel és téglával vegyest rendben berakott, 50 ms

űrtartalmú kemencében 70 a találmány szerint mintegy 10—15 kg gőzzel való, külön kezelés szükséges. Hőgazdálkodás szempontjából a külön kezelést az agyagáruknak első izzítása, azaz nyers állapotukból való kiégetése al- 75 kalmával, még pedig az agyagáruk legmagasabb hőfokának elérését közvetlenül követőleg végezzük és pedig zárt térben.