101061. lajstromszámú szabadalom • Kenőtapasz

Megjelent 193Q. évi október hó 249-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 101061. SZÁM. — XI/g. OSZTÁLY. Kenőtapasz. Carnitt Rostschutz- und Farbstoff-Gesellscliaft 111. b. H. Breslau. A. bejelentés napja 1933. évi január hó 8-iUa. Németországi elsőbbsége 1929. évi december hó 28-ika. A találmány kenőlapátkával való felkenésre és fecskendezés útján való felvitelre alkalmas tapaszra, valamint ennek ismert kötőanyagok segélyével való előállítását 5 célzó eljárásra vonatkozik. Ismeretes, hogy a lapátkával felkenhető tapaszokat, amelyek arra valók, hogy a később kikészítendő felületeket egyenlőtlenségeinek kitöltése útján alapozzuk, krélá-10 ból, ólomfehérből, palalisztből vagy hidraulikus hozagokkal kevert cementből vagy hasonló anyagokból oly módon állítjuk elő, hogy ezeket az anyagokat porai akjukban száradó oldószerekkel, pl. szikkativokkal 15 keverjük össze. Ezeknek a tapaszoknak, melyek fák és kövek felületi kezelésére, sőt ezen anyagok összekötésére is kiválóan alkalmasak, vasnak, pl. öntvényeknek, vasszerkezeteknek lapátkával való kikenése-20 kor az a hátrányuk, hogy repedeznek. Ennélfogva részben morzsalékonyak, másrészt könnyen lepattognak. E tulajdonságukat az a körülmény juttatja különösen érvényre, ha oly fémalkatrészekről van szó, melyek 25 gyakran ismétlődő, bár esetenként csak kis fokú hő- vagy mechanikai behatásoknak, pl. a napsugarak hatásának, hajlításból származó rezgéseknek, stb. vannak alávetve. A felkent tapaszban keletkező re-30 pedések folytán a kikent felületrészeken a légköri behatások érvényesülnek. E körülmény főleg azért aggályos, mert a felkent tapasz tudvalevőleg arra való, hogy az öntvény felületén lévő lyukacsokat, repedé-35 seket vagy hasonló sérüléseket kitöltse, mivel ezek az időjárás behatásai, pl. a füstből származó savak, stb. iránt nagy mértékben érzékenyek. Az eddigelé javaslatba hozott kenőtapaszok közül számos, így pl. a cement a síkozás útján való utómeg- 40 munkálás szempontjából kedvezőtlen, még abban az esetben is, ha a kenőtapasz előállítására felhasznált porokat előzetesen gondosan osztályozzuk vagy szitáljuk is. A találmány szerinti kenőtapasz a fentiek- 45 ben elmondott hátrányokat azáltal küszöböli ki, hogy őrölt szénsalakot használunk, melyet pl. a Háttenmann-féle munkaeljárásnál, kokszolásnál, porszéntüzeléseknél és hasonló folyamatoknál hulladék gyanánt 50 kapunk. A lényeges különbség az őrölt salak és más apró szemcsék vagy porok között az alakzatban mutatkozik, amely az egyes részecskéknek és a kötőanyagnak rendkívül 55 szilárd egymásbakapcsolódását biztosítja, amit egymásbakötésnek is nevezhetünk. Az egyes salakrészecskékben lévő lyukacsok igen gyakran hatásosan mozdítják elő ezt az egymásbakötést. A nagy kovasavtarta- 60 lom és egyéb, kémiailag nem, vagy csak nehezen reagáló anyagok ugyancsak kedvezően hatnak. A salakporból készült kenőtapasznak ezen és esetleg még más, eddigelé közelebbről még fel nem derített tulaj- 65 donságai a tapasznak a vele kezelt felületen való szokatlanul szilárd tapadását eredményezik. Ennélfogva a kenőtapasznak repedezése vagy morzsálódása, sőt lepattogzása is megszűnik. A tapasztalatok igazol- 70 ták, hogy az őrölt szénsalakból készült, felkenésre és fecskendezés útján való felvitelre alkalmas tapasz a fémekről, legyenek ezek öntöttvasból, hengereltvasból vagy acélból, nem pattog le, még akkor sem, ha 75 a kikent részek hosszabb időn át erős hő-