101038. lajstromszámú szabadalom • Átkapcsoló berendezés önműködő és félig önműködő távbeszélő rendszerekhez

Megjelent 1930. évi szeptember hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYT SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 101038. SZÁM. — "VTI/j. OSZTÁLY. Átkapcsoló berendezés önműködő és félig önműködő távbeszélő rendszerekhez. Telefonakti ebolaget L. M. Ericsson cég- Stockholm. A bejelentés napja 1929. évi november hó 7-ike. Svédországi elsőbbsége 1928. évi november hó 8-ika. Jelen találmány önműködő és félig önműködő távbeszélő rendszerekre vonatkozik és célja, hogy a vonalválasztóknak a kontaktusmezőkhöz képest való meg-5 felelő elrendezése által az átkapcsolóhoz egészben véve szükséges teret csökkentsük, ill. a rendelkezésre álló teret jobban kihasználjuk. A találmány különösen oly rendszerekre vonatkozik, melyekben oly 10 vonalválasztókat használunk, melyeknek kontaktusmezői sorokban elrendezett, párhuzamos huzalokból vannak összeállítva és melyeknek kontaktuskarjai az említett huzalokra merőleges síkokban mozoghat-15 nak olyképpen, hogy először a kontaktusmezőn kívül mozognak, olycélból, hogy vezetékcsoportot kiválasszanak és azután a kontaktusmezőbe benyomulnak, hogy a csoportban válasszanak ki vezetéket. A 20 találmányt lényegileg az jellemzi, hogy a kontaktusmező a vonalválasztóknak o mező egymással szemben levő oldalain elrendezett két csoportja számára közös olymódon, hogy a vonalválasztók két cso 25 portjának kontaktuskarjai a kontaktusmező két ellenkező oldala felől a kontaktusmezőbe benyomulhatnak. A vonalválasztóknak egymással szemben álló két csoportja emellett a huzalok hosszirányá-30 ban egymáshoz képest célszerűen el van tolva úgy, hogy az egyik csoportban levő mindegyik választó mozgási síkja a másik csoport két-két választójának mozgási síkja közt mozog és fordítva. Az ilymó-35 don elért térmegtakarítás azon alapul, hogy a vonalválasztókar magassága lényegesen kisebb az egész vonalválasztó magasságánál, amit egy példa kapcsán magyarázunk meg. 40 Az említett válfajú vonalválasztókat általában függélyes állványokban egymás felett rendezik el. Ha a rendelkezésre álló tér magassága 2 m. és a vonalválasztó magassága 35 mm., akkor ez állványok a vonalválasztók eddig szokásos el- 45 rendezésénél kereken 60—60 vonalválasztót tartalmazhatnak. A találmány szerinti elrendezésnél, hol a vonalválasztók egyik csoportjának kontaktuskarjai a vonalválasztók szembenfekvő csoportjának 50 kontaktuskarjai közt mozoghatnak, azoknak a választóknak a száma, melyeket az állvány tartalmazhat, a kontaktuskar magasságától függ. Ha e magasság 16 mm. és ha a szomszédos kontaktuskarok 55 közti szükséges szabad tér 4 mm., akkor mindegyik vonalválasztóhoz a következő térmagasság kell: 2 (16+ 4) = 40 mm. A vonalválasztóknak a kontaktusmező két oldalán, az ismertetett módon való elren- 60 dezése által tehát mintegy 100 vonalválasztó helyezhető el 2 m-es magasságon belül. A padlóterület kihasználása tekintetében is lényeges nyereséget nyújt a talál- 65 mány. Ha a kontaktusmező, pl. 500 vezeték számára készült, akkor híváskeresős rendszereknél az előfizető vezetékek állványa 2 m-en belül csak mintegy 30 hívás • keresőt és 30 vonalválasztőt fog tudni be- 70 fogadni, mely szám nagy forgalom esetén nem elegendő. Ily esetekben eddig szükségessé vált, hogy az előfizető vezetékek ugyanazon csoportja számára két választóállványt rendezzünk el, mimellett 75 azonban az állványok nem voltak teljesen kihasználhatók. A találmány szerinti kivitelnél egyetlen vonalválasztóállvány képes a vonalválasztók egész számát befő gadni és pedig nagy forgalom esetén ig, 80