101027. lajstromszámú szabadalom • Kazántápláló berendezés

Megjelent 1930. év

i szeptember h

ó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 101027. SZÁM. — Ve/2, OSZTÁLY. Kazántápláló berendezés. Fritz W agner & Co. Berlin. A bejelentés napja 1929. évi október hó 8-ika. A jelen találmány a kazántápláló berendezések körébe tartozik és az a célja, hogy mechanikai szivattyúk épp olyan jól és épp olyan kedvező feltételek között 5 legyenek alkalmazhatók, mint a sugárszivattyuk (injektorok). A találmány szerint a berendezésnek van egy szivattyúja, amely a vizet, mielőtt továbbadná, megmelegíti és a meleg 10 víz azután csővezetéken át a gőztérnek abba a részébe jut, amely a gőzgyüjtőben (dómban) van. A rajz a találmánynak egy kiviteli példáját ábrázolja. Az 15 1. ábra a berendezést, több szivattyúval kapcsolatban, lokomotív számára való alkalmazásában mutatja be, a 2. ábra a gőzgyűjtőnek, amelybe a víz • jut, egy metszete, részben elmetszett víz}0 elosztóval, a 3. ábra a vízelosztó alaprajza. A hidegvíz-szivattyúnak (1) gőzhengerébe a (2) vezetéken át gőzt vezetünk. A hidegvíz-szivattyú a (3) vezetéken át szív 25 vizet magába és azután a (6) keverőnek adja tovább, amelybe a (4) csatlakozóvezetéken át a lokomotív (5) fáradtgőzvezetékéből fűtőgőzt vezetünk. A (6) keverőben felmelegedett víz a (8) 50 vezetéken át a (7) forróvíz-szivattyúba folyik, mely azt a (9) táplálóvezetéken át a (10) gőzgyűjtőbe nyomja. A szabályozó egy másik, a (11) gőzgyűjtőbe van beépítve. }5 A (10) „előmelegítő gőzgyűjtőben" két függőleges (12, 13) cső van. A (12) cső a (9) táplálóvezetékkel, a (13) cső a nem ábrázolt injektor táplálóvezetékével áll öszszeköttetésben. A két cső a (14) elosztót ÍO viseli, mely a rajzban hengeres háznak mutatkozik és az érintő irányú (15, 16) öntvény-toldalék közvetítésével összeköttetésben áll a két csővel. A csövek egyegy függőleges karimával vannak ellátva, mely nekifekszik a (15, 16) öntvénytolda- 45 lék megfelelő karimájának. Az összeköttetés a (20) kengyelek segítségével jön létre, amelyek egyik végükön a (21) orral felfeküsznek a (15, 16) öntvénytoldalék valamelyikének (22) bütykén, míg másik 50 végük a (23) csavarral a (12) vagy a (13) cső bütykére támaszkodik. A (14) házat alul a (17) lemez zárja el, melynek közepében a (18) nyílás van. A (18) nyílás lefelé a kúpos tágulatba megy 55 át. A házba a (15) vagy a (16) toldalékon át bevezetett víz, amint belép, az érintő irányából a ház fala mentén haladó körmozgásba terelődik, amelyből azután spi- 60 rális pályán fokozatosan, a (17) lemez közepében levő (18) nyíláshoz megy át. A víz tehát Örvénylő mozgást kap, úgy, hogy a vízrészecskék a (18) nyíláson át kihajtott, sugárban gyors keringésben vannak 65 és repítőerejükkel a sugarat kiterjesztik. A (19) tágulat nem elkerülhetetlenül szükséges ugyan, de alkalmazása mégis célszerű, hogy valamennyire gátat vessen a sugár kitérjeszkedésének és a sugár ne 70 érhesse a gőzgyűjtő falát. A víz már a (14) ház forró falán felmelegszik, még mielőtt elhagyná a házat. Amikor a házat elhagyja, a sugár a repítőerő hatása alatt kiterjeszkedik, így 75 lép be a gőztérbe, itt finoman eloszlik, alaposan összekeveredik a vele ellentétesen áramló gőzzel és még jobban, — igen erősen felmelegszik. A (14) ház a rajiban ábrázolt kiviteli 80