99956. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés visszagyulladásnak higanygőzegyenirányítókban való megakadályozására

Megjelent 193Q. évi juiiius hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 99956. SZÁM. — Vll/g. OSZTÁLY. Eljárás és berendezés visszagyulladásnak higanygőzegyenirányítókban való megakadályozására. Aktiengesellschaft Brown Boveri & Cie Baden (Svájc). A bejelentés napja 1928. évi december hó 10-ike. Németországi elsőbbsége 1927. évi december hó 24 ike. A higanygőzegyenirányítókban fellépő visszagyulladás megakadályozására már igen sok javaslatot tettek, azonban ezeknek egyike sem vezetett végleges ered-5 menyre. Eddig általánosan azon a véleményen voltak, hogy visszagyulladás különösen akkor keletkezik, ha a záró-anód a katóddal szemben legmagasabb, negatív potentiálját elérte. 10 Beható kísérletek azonban azt mutatták, hogy a visszagyulladás közvetlenül a munkafényívnek elalvása után következik be, mivel a visszagyulladásna a hajlamosság már a katódtói az anód felé 15 irányuló ú. n. munkafényív tartama alatt létesül, így pl. azáltal, hogy az anódon lévő szennyrészecskék a munkafényívet (röviden: fényívet) egy pontra sűrítik össze és azáltal az anódon izzó-pontokat 20 létesítenek, amelyek elektronokat bocsátanak ki és a visszagyulladás bekövetkezését okozzák. Ha a fényívnek elalvása utáni nagyon rövid időn át, vagyis egy periódusnak tört-részén át sikerül annak 25 megakadályozása, hogy a visszagyulladás bekövetkezzék, úgy e rövid idő alatt az anódon lévő izzópont kialszik és visszagyulladás akkor sem következik be, ha a továbbiakban az anódnak negatív poten-80 tiálja megnövekedik. Ismeretes, hogy higanygőzegyenirányítóknál a gyújtást, vagyis a fényív keletkezését azáltal akadályozhatjuk meg, hogy az anód és katód között elrendezett 35 ráesőt a katód potentiáljára vagy pedig annál még kisebb potentiálra hozzuk. A visszagyulladások megakadályozására megkísérelték, hogy az anódokhoz tartozó rácsokat állandóan, vagy pedig legalább is azon teljes idő alatt, mely 40 alatt az anódok munkaáramot nem szolgáltatnak, negatív töltéssel lássák el. A rácsoknak állandó negatív töltése azonban az egyenirányítási folyamatot lehetetlenné teszi, mivel negatív rácsfeszült- 45 ség mellett az anódok áramot nem szolgáltatnak. Ha viszont a rácsokat csakis azon teljes időre látjuk el negatív töltéssel, mely idő alatt az anódok áramot nem szolgáltatnak, úgy ez viszont azon hát- 50 ránnyal jár, hogy a rácsok a tulajdonképpeni higanykatódhoz képest igen magas negatív potentiált érhetnek el, úgyhogy a visszagyulladást maguk a túlságosan nagy negatív töltéssel bíró rácsok 55 okozzák és ilykép védőhatásuk teljesen megszűnik. Azonkívül pedig a rács negatív potentiáljának értéke a hozzátartozó anód munkafényívének kialvása pillanatában, mely pillanatban a negatív rács- 60 feszültség hatásának érvényesülni kellene, zérus vagy legalább is igen csekély értékű és csak azután növekszik fokozatosan. A találmány szerint e hátrányt azáltal küszöböljük ki, hogy a visszagyulladások 65 keletkezésének megakadályozására, a rácsokat olyikép töltjük föl, hogy e rácsok, a katódtói az anód felé irányuló munkafényívnek elalvása pillanatában, már negatívabbak a hozzájuk tartozó anódok- 70 nál és hogy e rácstöltés, legfeljebb V»® periódus időtartama alatt, a hozzátartozó anódnál negatívabb marad. Ismeretes továbbá, hogy a rácsok, különösen akkor, ha sűrűek, a fényív gyujtá- 75 sát csakis mesterséges segédeszközökkel