99737. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hengerelt acélmunkadarabok gyártására
^ Megjelent 1930. évi május hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 99737. SZÁM. — Xll/e. OSZTÁLY. Eljárás hengerelt acélmunkadarabok gyártására. Das Chopra Naraina és Bulién Frederick John tanácsadó fémkohászok London. A bejelentés napja 1927. évi április hó 30-ika. A találmány hengerelt acélmunkadarabok gyártására vonatkozik. Ezt az eljárást világosság és egyszerűség kedvéért acélsínek gyártásával kapcsolatban írjuk 5 le. Magától értetődik azonban, hogy a találmány nem szorítkozik sínek gyártá sára, hanem általában véve hengerelt acélmunkadarabok gyártására, mindenütt alkalmazható, ahol a találmány szerinti, 10 alább ismertetendő sajátos fémkohászati hatások figyelembe jöhetnek. Acélsínek gyártásánál az acélt merítőkanálból ingotformába öntik és abban megmerevedni hagyják. Az ingotot az-15 után a formából eltávolítják és izzítókemencében hevítik. Bizonyos időtartamú hevítés után, mely időtartam az acél természete szerint változik és ezenkívül az üzem követelményei szerint ingadozhat, 20 az ingotot a nyers kihengerlő művön bocsátják át. Innen a nyers rudat a külön böző hengerművekben munkálják meg és végül padokon kihűlni hagyják. Beható kutatások eredményeképpen azt 25 találtuk, hogy ez a jelenleg általánosan szokásos eljárás oly síneket eredményez, melyeknek belső struktúráját bizonyos övekre oszló heterogén alakulat jellemzi, nevezetesen 80 a) dekarbonizált acélból álló külső öv, b) szemcsés jellegű acélból álló centrális öv vagy mag és c) nagy széntartalmú marténzites acélból álló közbenső öv. 35 A struktúrának ezen heterogén jellege igen kellemetlen, minthogy megállapítást nyert az, hogy ez a struktura az acél általános jellege és viselkedése tekintetében különböző súlyos hátrányokat okoz. így pld. a sín hullámos alakváltozási tenden- 40 ciájáról kitűnt, hogy az a kristályos struktura ezen egyenlőtlen voltának tulajdonítható (mely struk'turát természetesen a szénnek bizonyos, az acél anyagában való egyenlőtlen vagy különböző el- 45 oszlása létesíti), továbbá a struktúrának azzal járó s annak arányában bekövetkező molekuláris változékonyságából származtatható le. Ez az utóbbi hatás tudvalévőleg az acélrészecskék közötti 50 belső feszültségi állapottól ered és gyakran okoz eltorzulást, mely a jelenleg szokásos módon gyártott acélsíneknek álta Iában tapasztalható további hátránya. Az említett különböző övek viszonyla- 55 gos mélysége tekintetében a sínek vizsgá latánál azt találtuk, hogy az általában véve a sín hosszának különböző pontjain változik és azt eredményezi, hogy az anyag távolról sem képes a sín egész 60 hossza mentén a hullámos alakváltozásnak egyenletesen ellenállani és hogy a -sínt lokális gyenge pontok jellemzik, melyek a sínre ható üzemi terhelést el nem bírják. Ebből ered természetesen részben 65 a sín hullámos alakváltozása és nyílván bizonyos mértékig a sín eltorzulást és általában arra alkalmatlan volta, hogy a használatban a kopási igénybevételeknek kellően ellentálljon. 70 A sín említett zónás struktúrájának okai visszafelé egészen a sín formálásának ama fázisáig követhetők, melyben a megömlesztett acélnak az ingotformákba való beöntése történik, függetlenül az 75
