99257. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elektrokémiai folyamatok kivitelére és hozzávaló berendezés

Megjelent 193Q. évi március hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 99357. SZÁM. — Vll/i. OSZTÁLY. Eljárás elektrokémiai folyamatok kivitelére és hozzávaló berendezés. Citovich Eugen mérnök Ruta (Genova/m.). A bejelentés napja 1928. évi december hó 22-ike. Németországi elsőbbsége 1927. évi december hó 24-ike. Ismeretes, liogy az eddigi elektrokémiai eljárások során jelentős energi amennyi ségek mennek veszendőibe, pl. az elektró dákon fellépő hátrányos jelenségekiből, 5 az elektrolitek rossz vezetőképességéből, stb. folyólag anélkül, hogy ezen vesztesé­gek fellépte elhárítható volna. De az efféle eljárások száma meglehetősen kor­látozott is és számos elméletileg lehetsé-10 ges elektrokémiai folyamait, különösen olyanok, amelyeiknél gázok lépnek fel, reverzibilis gázeleiktródák hiányában gyakorlatilag kivihetetlennek bizonyult. Kitűnt, hogy a viszonyok lényegesen 15 megváltoznak, ha az elektrokéimálai folya mátokat az eddigieknél magasabb, neve­zetesen 100° C és az elektrolit kritikus hőfoka közé eső hőmérsékleteken folytat­juk le. A vizsgálatok ugyanis azt mutat­aq ták, hogy a pszeudostabil, túlhűtött ál­lapot, amelyben a szóbanforgó kémiai rendszerek közönséges vagy mérsékelt hőmérsékletek mellett vannak meg, a hő­mérséklet emelkedésével lassanként meg-25 szűnik és végül megfordítható egyen­súlyi állapotba megy át. E rendszabály alkalmazásával nemcsak több, már beve­zetett elektrokémiai eljárás vihető ki az eddigieknél sokkal kedvezőbb munkavi-30 szonyok között, hanem több új elektro­kémiai eljárás is létesíthető abból folyó­lag, hogy a találmány szerint előállított reverzibilis oxidáló, ill. redukáló elektró­dák alkalmazása útján ezek gazdaságossá 35 tehetők. Reverzibilis oxidáló, ill. reiduikáló elek­tródát a találmány szerint úgy nyerünk, hogy valamely elsőrendű vezetőt vizes elektrolittel hozunk össze, Megfelelően 40 magas hőmérséklet mellett. Kitűnt ugyanis, hagy ha az elektróda anyagá­nak nem ugyanaz a potenciálja, mint az elektrolité, vagyis ha az elektróda aktív elektróda anyagból, pl. nehézfémekből vagy ezek ötvözeteiből, oly fémoxidokból, 45 melyeknek oxidációfoka nem a vízzel való egyensúlynak felel meg, továbbá szilárd tüzelőanyagból vagy vezető fémszulfidból készül, úgy ezáltal minden további nélkül megfelelő oxidáló, ill. redukáló elektróda- 50 feszültség áll elő. Kitűnt továbbá, hogy ezek az anyagok poralakú vagy finoman szemcsés állapotban különösen hatáso­sak; ilyenkor az elektróda potenciálja na­gyobb áramsűrűségek: esetén is állandó 55 marad. Kitűnt továbbá, hogy ha az elektrolit­tel egyensúlyban álló elektródaianyagot (passzív elektródaanyagot) tehát amely vagy fémes marad, mint pl. a réz (nemes 60 fémek, grafit) vagy víz hatására oxidáló­dik és vezető oxidok (vas, nikkel stb.) alakjában ugyancsak jól működő elek­tródáikat alkot, alkalmazunk s azt aktív gázzal vesszük körül, úgy oly reverzibilis 65 oxidáló, ill. redukáló gázelektródákat nyerünk, amelyek nagyobb áramsűrűsé­gek mellett is állandó, a gáznak megfe­lelő elektróda-potenciállal bírnak. K% elektródaanyiag ez esetben is előnyösen 70 finioniian elosztott vagy szivacsos állapot­ban tölthető bele lazán az elefotódatérbe, vagy az elektrolitben sziusapendálható, vagy pedig diffúziós elektróda módjára a diafragniára vihető fel. Ezen elektró 75 dákhoz könnyen oxidálhaitó, ill. redukál­ható anyagból álló, az elektrolitben fel oldott vagy szilárd katalizátorokat is ad­hatunk. Végül mindkét fajta elektróda oly mó- 80

Next

/
Oldalképek
Tartalom