99253. lajstromszámú szabadalom • Röntgenárvilágításhoz való rekesz

Megjelent 19H0. évi március lió 1-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 99253. SZÁM. — VlI/e. OSZTÁLY. Röntgenátvilágításhoz való rekesz. Dr. Báron Gyula orvos Budapest. A bejelentés napja 1929. évi április hó 8-ika. Röntgenátvilágításoknál az átvilágítást végző orvost egyrészt a röntgencsőből direkt kijutó primérsugarak, másrészt az átvilágított beteg testéből származó sze-5 kundérsugarak érhetik. Mindkét fajta sugárzás ellen az alkalmazásban lévő röntgen átvilágító állványokon többé-kevésbbé hatásos védőberendezések találhatók. Kétségtelen azonban, hogy e berendezések 10 használata mellett is a védelem annál tökéletesebb, minél inkább ügyel az átvilágító orvos arra, hogy lehetőleg semmi primérsugár és lehetőleg kevés szekundérsugár érje. A beteg védelme is meg-15 követeli a lehető legkisebb, a vizsgálat optimális elvégzéséhez éppen szükséges sugármennyiség alkalmazását. E szempontokból igen nagy jelentősége van annak, hogy az orvos átvilágítás közben 20 állandóan a lehető legkisebb, még szükséges rekesznyílással dolgozzék. Régebbi típusú, de még ma is gyakran gyártott és sok helyen alkalmazásban lévő állványokon a teljesen kinyitott re-25 keszek mellett az átvilágító orvos könynyen kaphat primér röntgensugárzást, ha az átvilágító ernyő ólomüvege nem fedi teljesen a tág rekesz által átbocsátott sugárnyalábot. Bár a modern állványok 30 nagy része úgy van szerkesztve, hogy a cső és az átvilágító ernyő együtt mozognak és az ernyő ólomvédelme még a legtágabb rekesznyílás mellett is megvéd a direkt, primérsugárzás elől, mégis a le-35 hető legkisebb rekesznyílás használata ez esetben is okvetlen kívánatos, mert a beteg testéből eredő szekundérsugárzás mennyisége a rekesznyílás növekedésével rohamosan növekedik. 40 A találmány már most oly fényrekeszre vonatkozik, melynek egy bizonyos minimális fokon túl való nyitása az orvos részéről észrevehető ellenállás legyőzését kívánja és amelynél, ha ezen ellenállást legyőző erő működése megszűnik, a rekesz 45. automatikusan visszatér a már jelzett minimális nagyságra. A csatolt rajzon a találmány tárgyának egyik példaképen felvett kiviteli alakja vázlatosan van feltüntetve. 50 A fényrekesz az ismert (a, b) lamellapárokból áll, mely lamellák páronként egymáshoz közelíthetők, vagy egymástól távolíthatók. Mindegyik lamellán egy-egy (c) ütköző van megerősítve, ezekkel szem- 55 közt pedig egy-egy (d) rúgó van elhelyezve, melyeknek egyik vége az (f) állványzathoz van kötve, a (c) ütközővel szemközti vége pedig szabadon áll. A (d) rúgók oly módon vannak méretezve és el- 60 helyezve, hogy a lamellák egy bizonyos helyzeténél és pedig azon helyzetben, melynél a fényrekesz a szükségnek megfelelő minimális nagyságot túllépi, a (c) ütköző beléütközik a véle szemközt elren- 65 dezett (d) rúgóba, tehát a fényrekesz további nyitásánál a rúgó feszítőerejét le kell győzni. A rekesz tehát a teljesen zárt állapottól egészen egy bizonyos kis nyílásig ugyanúgy nyílik és zárul, mint a szo- 70-kásos fényrekeszek. Ezen minimális nyílástól kezdve azonban a vizsgálónak le kell győzni, illetve ellensúlyozni kell a (d) rúgó feszítőerejét, mindaddig, míg a rekeszt a megengedettnél jobban akarja 75 nyitva tartani. Amint a rúgóhatással szemben alkalmazott erő megszűnik, a (d) rugó ereje a lamellákat oly helyzetbe téríti, hogy a rekesznyílás a minimálisra csökken. Természetesen rúgó helyett pl. 80