99237. lajstromszámú szabadalom • Csapódó gyujtó

3Ieg,jelent 1930. évi március hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI JnggK SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 99237. SZÁM. — XIX/c. OSZTÁLY. Csapódó gyújtó. Perj» er Jenő százados budapesti lakos, mint Weiss Manfréd Acél- és Fémművei r.-t. budapesti cégr jogutódja. A bejelentés napja 1928. évi február hó 23-ika. A találmány vetőgránálok oly gyujtói­szerkezetére vonatkozik, amely egyrészt a gránát felrobbanását a felcsapódásnál bizr tosítja, másrészt meggátolja azok időelőtti 5 felrobbanását (csőrobbanások) vagy véietr len leejtés folytán való felrobbanásukat. A mellékelt rajzokon a találmány példa­képem foganatosítási alakja van feltünr tetve, hol az 10 1. ábra a köpennyel felszerelt gránát hosszmetszete, míg a 2—6. ábrák a gránátot a köpeny elha­gyásával a gyújtószerkezet különböző műr ködési helyzeteiben mutatják, ugyancsak 15 hosszmetszetben. A találmány szerinti gyújtószerkezet két egymással szemben kitámasztott és egy­máshoz képest tengelyirányban eltolható (1, 2) kúpos fejekkel ellátott (3, 4) csőben 20 van szerelve, amelyek a két részből álló (5, 6) gyujtóházban vannak elhelyezve. A gyujtóház palástja hengeresen van kikér pezve, (7, 8) homlokoldalai pedig kúpr alakúak, úgyhogy a tulajdonképeni gyujtór 25 szervek bármely irányú felcsapódásnál a gyujtóház ezen kúpos felületein csúszva, egymáshoz közeledhetnek. (3) a gyujtór tűtartócső, (4) pedig a csappantyútartócső. A (2) kúpos fejben van elhelyezve a (9) 30 csappantyú, míg a gyujtóház (10) alsó rér sze a robbantó gyutacs befogadására van kiképezve. A két (3, 4) cső egymással szemben fekvő hosszkimetszésekkel van el­látva, amelyeken keresztül nyugalmi hely-35 zetben a kétkarú emeltyű gyanánt kikép­zett (11) gyujtószegtartók egyik szárny­alakú (12) vége kinyúlik, míg a gyujtó­szegtartók forgáspontjai a (3) gyujtótű­tartócsőben megrögzített (13) gyujtótű­fészekben vannak elrendezve. A gyújtó- 40 szegtartók másik (14) végei kampószerű kiképzésűek és kampóik a (13) gyujtótű­fészekbe lazán beleillő (15) gyujtótű (16) peremét fogják és minthogy a (14) kam­pók távolsága a (16) peremtől nagyobb, 45 mint a gyujtótű hátsó, a perem mögötti szárrészének hossza, ily módon a gyujtótűt nyugalmi helyzetében oly módon rögzítik, hogy mögötte még szabad tér marad. A két gyujtótűtartó emeltyűnek a nyugalmi hely- 50 zetben való megtartását a (17) támasztó­rúgó biztosítja abban az esetben is, ha a (3) csőbe benyúló (18) biztosító hüvely, amely a két (11) emeltyű minden mozgá­sát megakadályozza, helyéből már eltávo- 55 líttatott volna. Abban az esetben, ha a grá­nát felcsapódása után a (11) gyujtótűtar­tók már helyüket megváltoztatták és kam­póik a gyujtótűt már felszabadították volna, a kúpos (19) spirálrúgó tartja a gyújtó- 60 tűt a csappantyútól, távol. A (18) biztosító­hüvely két (20) és (22) rúgónak hatása alatt áll. A (20) nyomórúgó a (21) kupakra támaszkodik és a (18) hüvelyt helyén tar­tani igyekszik. A (22) rúgó a hüvelyt he- 65 lyéről eltávolítani törekszik. Minthogy azonban a (21) kupak a (23) lemezrúgó segítségével nyugalmi helyzetben (24) kam­pója révén (25)-nél a gyujtóház (5) alsó részéhez van rögzítve, a (18) hüvely he- 70 lyéről el nem mozdulhat. A (26) ólom­betét a kupak súlyának növelésére szolgál. Az ismertetett biztosítékokon kívül a grá­nát még a szokásos szállítási és kezelési biztosítással van ellátva a (27) sasszeg 75 alakjában, amely a gránátot a szállításnál

Next

/
Oldalképek
Tartalom