99187. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nehézfémkatalysatorok előállítására és azok hasznosítására

Megjelent 1930. évi február lió 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 99187. SZÁM. — IV/i. OSZTÁLY. Eljárás nehézfémkatalysatorok előállítására és azok hasznosítására. Holzverkohlungs Industrie A.-G, Konstanz i. B. A bejelentés napja 1929. január hó 19-ike. Németországi elsőbbsége 1928. évi február hó 2-ika. Sabatier és mások munkálataiból már tudjuk, hogy organikus vegyületek hidrálására vagy dehidrálására olyan katalizátorok használhatók, melyek hordozókra í, leválasztott finom eloszlású nehézfémekből állnak. Az ilyen katalizátorok előállítására eddig általában két eljárást alkalmaztak; az egyik szerint porózus hordozókat, pl. horzsakövet vagy azbesztet 10 nehézfémsókkal telítettek, szárítottak s azután redukáltak; a másik eljárás szerint a hordozókat nehézfémsó oldatában szuszpendálták, azután egy a nehézfémsót csapadékká átalakító reagenst adtak 15 hozzá, az így lecsapott nehézfémvegyületet a hordozóval együtt a szuszpendáló folyadéktól elválasztották, a csapadékot képező reagenst kimosták vagy egyébként eltávolították s végül a lecsapott nehéz-20 fémvegyületből és a hordozóból álló keveréket redukálták. Megállapítottuk mármost, hogy a hidrálásnál és dehidrálásnál — a magasabb nyomások mellett eszközölt hidrálások-25 nál is — lényegesen jobb eredményeket érünk el, ha finom eloszlású nehézfémeket, különösen rezet tartalmazó olyan katalizátorokat használunk, melyeknek előállítása céljából ezen nehézfémek olda-30 taiból a nehézfémek oxidjait, hidroxidjait vagy bázikus sóit olyan hordozókra választjuk le, melyek önmaguk képesek ezen kiválasztás eszközlésére, mely után a kiválasztott vegyületeket redukálják. 35 Olyan hordozók gyanánt, melyek egyúttal ilyen leválasztóhatással is bírnak, elsősorban nem nemes fémek, nehezen vagy nem oldható oxidjai, hidroxidjai vagy karbonátjai, pl. MgO, ZnO, CaCOs

, 40 jönnek tekintetbe. Ámbár a katalízis lényege még nincs felderítve, biztosan feltehető, hogy a katalízisnél a katalizátorok felületi mineműsége lényeges befolyással bír. Az esetenként legkedvezőbb felület előállítására 45 azonban nem lehet általános szabályokat felállítani, mert a finom eloszláson kívül nyilván még több más körülmény is játszhat szerepet, melyeknek befolyását csak esetenként lehet kísérletileg meg- 50 allapitani. Megállapítottuk mármost, hogy a találmány szerint előállított katalizátorok organikus vegyületek hidrálására és dehidrálására különösen alkalmasak, mert 55 egyrészt lényegesen fokozzák a reakciósebességet, s másrészt messzemenően kirekesztik a nemkívánatos mellékreakciókat. Azáltal, hogy a lecsapáskor maga a hordozó és a nehézfémsók között megy 60 végbe a kémiai átalakulás, a nehézfém redukálható vegyülete rendkívül egyenletes, majdnem molekuláris elosztással jut a hordozó külső rétegeibe. Ezenkívül a hordozó felülete mindazon helyeken, 65 ahol leválasztás történt, szükségképen megmaródik, melynek következménye gyanánt a hordozónak a tulajdonképeni katalizátorhatást fokozó aktiválását tételezhetjük fel. Ezen fokozó hatás különö- 70 sen akkor fog érvényesülni, ha olyan hordozókat alkalmazunk, melyek maguk is katalitikus hatásúak, vagy pedig aktiválóan hatnak a tulajdonképeni hatalizátorokra — a nehézfémekre. 75 Példák: 1. Kb. 5 mm szemcsenagyságú szemcsézett magnéziát, 20%-os vizes rézformiátoldattal fedünk be, keverés után az oldat feleslegétől megszabadítjuk, meg-