99075. lajstromszámú szabadalom • Eljárás telítetlen vegyületeket tartalmazó, magas forráspontú ásványi olajoknak alacsonyan forró szénhidrogénekké való átalakítására, egyidejű színtelenítés mellett

Megjelent 1930. évi február hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI RTRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 99075. SZÁM. — Xl/b. OSZTÁLY. Eljárás telítetlen vegyületeket tartalmazó, magas forráspontú ásványi olajoknak alacsonyan forró szénhidrogénekké való átalakítására egyidejű színtelenítés mellett. N. V. Nynbouw-en Cultuurmaatschappy „Boeton" Amsterdam. A bejelentés napja 1929. évi április hó 2-ika. Hollandiai elsőbbsége 1929. évi január hó 16-ika. Ismeretes, hogy magas forráspontú szénhidrogénnek, magas hőfokra való felhevítés útján, alacsonyabb forrpontú szénhidrogénekké bonthatók meg. Ez a 5 bontás vagy krakkolás alacsonyabb hőfok mellett is elérhető, ha a megbontandó olajokhoz a krakkolási retortákban bizonyos szilárd sókat, pl. vízmentes aluminiumkloridot adunlk és ezután desztilláló lünk, amikor is ezek a sók a krakkolást elősegítik. A találmány szerinti, telítetlen vegyületeket tartalmazó, magas forráspontú ásványi olajoknak alacsonyabb forrás-15 pontú szénhidrogénekké való átalakítására vonatkazó eljárás ugyancsak sóknak az olajra való behatásán alapszik, azonban a sókat nem vízmentes állapotban alkalmazza. Az eljárás abban áll, 20 hogy a nyersolajokat magasabb hőfokon, célszerűen 70 és 100° között, a bontást kedvezően befolyásoló sók koncentrált vizes oldatával kezeljük, majd, a sóoldat eltávolítása után, lepároljuk. 25 Ezen eljárásnak egyik, kiváltképen alkalmas kiviteli módjánál a koncentrált sóoldatokat nem a desztillációs retortában adjuk az olajokhoz, hanem az ezen oldatokkal való kezelést a desztilláció 30 előtt, a retortán kívül, végezzük, úgyhogy már a desztilláció előtt is bekövetkezik bomlás. A találmány szerinti eljárásnak nagy előnye, hogy nem szükséges vízmentes 85 sókkal dolgozni, minélfogva ezeket az általában erősen higroszkopikus anyagokat nem kell nagy költséggel és fáradsággal előzetesen száraz állapotban előállítani. A kezelést a retortán kívül végezve, ha szükséges vagy kívánatos, a kezelt olajat 40 a desztilláció előtt még neutralizálhatjuk és így a desztillációs edények korrodálódását megakadályozzuk. A legjobb eredményeket normális vagy bázisos vasklorid tömény oldatával, 45 amelynek fajsúlya célszerűen 1.6, értük el. Ez a só mutatta, a legerősebb hatást, azonban más sók is, mint pl. cink-, réz-, nikkel- és aluminiumklorid, réznitrát stb., szintén kielégítő eredménnyel voltak 50 használhatók. A kezelés annál jobb hatást eredményez, minél több telítetlen vegyületet tartalmaz a kezelendő nyersolaj. A találmányt az alábbi kiviteli példák kapcsán közelebbről is megvilágítjuk: 55 1. Példa. 1 1. 150 és 250° között forró, 60% telítetlen vegyületet tartalmazó nyers kőolajhoz 250 om3

1.6 fajisúlyú vaskloridoldatot adunk és a keveréket 15 percen át, folytonos keverés mellett, 70 és 60 100° közötti hőfokon tartjuk. Ezután az olajat a vasklorid fölött kiválni hagyjuk, majd, miután lúggal neutralizáltuk, desztillációs retortába visszük. Ha az előkezelt olajat ezután frakció- 65 náljuk, 70 és 100° között forró első frakcióképen kb. 300 om3

„víztiszta" benzint nyerünk, még ha az eredeti olaj erősen színezett is volt. Második frakciókép 150—250° forrásponthatárral 500 cm3

pet- 70 roleumot kapunk. A maradék forrásponthatára 250—350°, ebből további frakciónálás útján végül olyan frakciót nye-