95959. lajstromszámú szabadalom • Vasbetét és eljárás annak előállítására

Megjelent 1929. évi november lió 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 95959. SZÁM. •— YlII/a. OSZTÁLY. Vasbetét és eljárás annak előállítására. Hoffmann Ernst wieui gyáros. A bejelentés napja 1927. évi április hó 13-ika. Ajánlották már vasbetéteknek, főleg betonszerkezetek vasbetétjeinek hidegen csavárt vasrudakból való előállítását. Emellett azt a megfigyelést tették, hogy egy 5 vasrúdnak végein való befogásánál és geometriai tengelye körüli elcsavarodásánál a befogási távolság megtartása mellett az így csavart rúd meghosszabbodik. Ez a jelenség avval magyarázható, hogy a 10 rúdnak geometriai tengelye körüli elcsavarásánál a rúdkerülettől a tengely fölé radiális nyomás keletkezik és a nyomás alatt álló központi anyagrétegek ezen nyomás alól a rúd hossztengelye mentén ki-15 lérnek. Az ilyenfajta anyagvándorlás azonban nem felel meg azon anyagvándorlásnak, amilyen egy rúdnak egyenes irányban való nyújtásánál lép fel és itt nem is lehet azon szilárdsági tulajdonságokat el-20 érni, amelyek vasbetét számára szükségesek. Azonkívül az ilyen anyagvándorlás a csavart vasnak az eredeti keresztmetszettel szemben való keresztmetszet csökkenését vonja maga után. 25 Ha szögletes vasat csavarunk el tengelye körül és azt egyidejűleg nyujtjuk, akkor tapasztalat szerint az a hátrány keletkezik, hogy az a betontestbe ágyazva veszélyes repesztő hatásokat okoz. Ezért 30 általában ilyen armirozási célokra gömbvas használatát előnyösebbnek tartották. Ha azonban a geometriai tengelye körül elcsavart gömbvas az időjárás változásainak van kitéve és rozsdaréteggel van be-35 vonva, akkor azt egy el nem csavart és nem így nyújtott vastól nem lehet megkülönböztetni és a nyújtás mértéke utólag nem állapítható meg. Ez pedig az ilyen armirozásnak gyakorlati célokra való alkal-40 mazásánál nagy hátránnyal jár. Egy másik hátrány, ami azonban el nem csavart és nem nyújtott vasnál is fellép, abban áll, hogy minden egyes rost nyújtása azok hosszanti kiterjedésének különböző helyein különböző nagy. 45 Mindezen hátrányok a jelen találmány szerinti eljárásnál el vannak hárítva, amennyiben a találmány szerint két vagy több egyenlő vagy különböző keresztmetszetű és alakú vasrudat egyidejű nyújtás- 50 sal a folyási határon túlmenő igénybevétel mellett egymással összesodrunk. A rajzon a találmány szerinti vasbetétnek példaképem foganatosítási alakja van feltüntetve. Az 55 1. ábra a betét oldalnézetét, a 2. ábra pedig annak keresztmetszetét tünteti fel. A bemutatott vasbetétnek előállítása céljából a következőképen járunk el: Két, 60 célszerűen egyenlő körkeresztmetszettel bíró vasrudat, amelyek egyik alkotójuk mentén egymásra felfekszenek, végeiken egy-egy szorítófejbe centrálisán, szilárdan befogunk. Az egyik szorítófej forgathatóan, 65 de helytállóan, a másik pedig nem forgathatóan, de hosszanti irányban eltolhatóan és rögzíthetően van elrendezve. A vasrudaknak a szorítófejekbe való befogása úgy történik, hogy a forgási ten- 70 gely az egymást érintő alkotókkal összeesik. Az először említett szorítófejnek elcsavarásával a két vasrúd összesodrása megy végbe, mimellett az érintkezési alkotókhoz legközelebb fekvő rostok leg- 75 kevésbbé, a külső rostok pedig legerősebben lesznek a természetes rugalmassági határ fölé nyújtva. A nyújtás a rostok egész hosszában teljesen egyenletesen tör-