95913. lajstromszámú szabadalom • Eljárás izzólámpáknak vagy hasonló elektromos berendezéseknek beviendő anyaggal való ellátására

Megjelent 1929. évi november hó 15-én. MAGYAK KIKALYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 95913. SZÁM. — VlI/h. OSZTÁLY. Eljárás izzólámpáknak vagy hasonló elektromos berendezéseknek beviendő anyaggal való ellátására. N. V. Philips' Gloeilampenfabrieken cég' Eindhoven (Hollandia). A bejelentés napja 1927. évi október hó 31-ike. Hollandiai elsőbbsége 1927. évi január hó 14-ike. A találmány izzólámpáknak vagy hasonló elektromos berendezéseknek beviendő anyaggal való ellátására szolgáló eljárásra vonatkozik. Beviendő anyag 5 alatt mindazon anyagokat értjük, amelyek vagy arra szolgálnak, hogy a maradékgázokat lekössék, vagy arra, hogy a lámpafalon kondenzált wolframot áttét szővé tegyék. .0 Általában foszfort alkalmaznak a ma radékgázok lekötésére, a fentemlített másik cél eléréséhez pl. kalciumfluorid vagy nátriumvasfluorid jöhet tekintetbe. Ilyen beviendő anyag alkalmazásánál képesek 15 nek kell lennünk arra, hogy ezen anyag mennyiségét igen pontosan szabjuk meg, miután túlkevés anyag nem rendelkezik a kellő abszorbeáló hatással, túlsók anyag pedig a lámpa gazdaságosságának -0 csökkenését idézi elő. A találmány értelmében azon részek közül, melyekből az izzólámpa tartóállvá? nyát építjük fel, egyet vagy többet ellátunk a beviendő anyaggal, még mielőtt 25 ezen részek alkatrészek gyanánt a tartóállványba beillesztetnének. Tartóállvány alatt a következőkben azon komplexum értendő, mely az izzótest számára támaszték gyanánt szolgál, mely tehát tányércsö-30 vecskét, rudat, az áramot bevezető huzalokat, tartóhuzalokat és esetleg evakuálási csövet is tartalmaz. Ezen tartóállvány bármely tetszőleges része, tehát akár a nid, akár az áramot bevezető huzal, akár 35 a tartóhuzal, akár pedig a tányércsövecske ellátható a beviendő anyaggal, a találmányunk szerinti eljárás előnye az eddig alkalmazott eljárásokkal szemben mindenkor megmarad. Eljárásunk eseté ben ugyanis megszűnik a munkás gondos 40 ságától való eddigi függőség, akinek a kész tartóállványt a beviendő anyag pontos mennyiségével kellett befecskendeznie, miután az illető részt a beviendő anyag mért mennyiségével már előzetesen el- 45 látjuk. Azon alkatrész gyanánt, melyet a boviendő anyaggal ellátunk, célszerűen a tartóhuzalt választjuk. A találmány értelmében ezen célból a tartóhuzalra a rúdba 50 való beolvasztása előtt a beviendő anyag rétegét visszük fel. Ezen célból egy huzalt a beviendő anyag rétegével látunk el, mely ezen huzal felületét teljesen vagy részben borítja, majd pedig ezen huzalból 55 a szükségelt tartóhuzalokat képezzük. Az izzólámpa előállítása ezáltal rendkívüli módon egyszerűsbödik, miután a beviendő anyag rétegének a huzalra való felvitele igen gyorsan és nagy pontossággal eszkö- 60 zölhető és az ilyen huzalból képezett, a tartóállványban alkalmazott tartóhuzalók a beviendő anyag elégséges mérvű hatását biztosítják. A huzalnak réteggel való bevonására a 65 beviendő anyagnak kötőszerrel, pl. kollodiummal való keverékét alkalmazhatjuk, A huzalt ezen keverékkel való ellátása után szárítjuk, majd pedig csévére feltekercseljük, hogy az azután további fel- 70 használás céljából a huzalt horgocskába vagy esetleg fülbe beillesztő gépben felhasználható legyen. A beillesztés alka) mával a preparált tartóhuzalok száma természetesen tetszés szerint variálható, úgy 75 hogy minden variáció számára, melyet az