95907. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fémek bevonására és szinezésére

Megjelent 1929. évi november hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 95907. SZÁM. — XVI/e. OSZTÁLY. Eljárás fémek bevonására és színezésére. Dr. Pacz Aladár mérnök Cleveland-Ohio. A bejelentés napja 1927. évi junius hó 21-ike. A találmány olyan fémek vagy fémtárgyak bevonására és színezésére vonatkozik, melyek teljesen vagy túlnyomórészt vasból, acélból, ónból, alumíniumból, ólom-5 ból, magnéziumból, cinkből vagy kadmiumból, vagy ezeknek egymással vagy kisebb mennyiségű más fémmel képezett ötvözeteiből állanak. Ismeretes, hogy ha kadmiumot vagy 10 cinket valamely molybdát oldatába mártunk, a fémem tapadó bevonat létesül, más lemre alkalmazva azonban ez a módszer vagy nem adott eredményt, vagy poros, nem tapadó csapadékot szolgáltatott, ki-15 véve, ha elektromos potenciált is alkalmaztak, vagy azáltal, hogy a fémet az oldatban lévő más fémmel kontaktusba hoztak, vagy külső elektromos áramforrással kapcsoltak. 20 A találmány egyszerű, olcsó, gyors és kényelmes eljárás a fentnevezett fémeken tömör tapadó védőbevonat létesítésére molybdén-vegyületek segélyével, elektromos potenciál alkalmazása nélkül. Az el-25 járás oly egyszerűen és biztosan foganatosítható, hogy tanulatlan munkásra is bizható. Megállapítottam, hogy a fentjelzett célt akkor érjük el, ha a molybdát-oldattal 30 egyidejűleg más vegyületeket egymagukban vagy együttesen is alkalmazunk. Molybdátok gyanánt az alkalifémek (nátrium, kálium, lithium, ammónium) molybdátjai a legalkalmasabbak. Nem 35 játszik szerepet, hogy melyik alkalisót alkalmazzuk, az olcsóság és könnyű kezelhetőség az egyetlen tekintetbe veendő szempont. A jól bevált járulékos módosító vagy 40 szabályzó sók a következő csoportokba oszthatók: 1. Oxálsavas sók. Legcélszerűbbek e sav alkálisói. noha nagyobb gondosság esetén maga a sav is alkalmazható, mely a már a fürdőben lévő bázissal képez ilyenkor 45 oxalátot. A molybdátot 0.1—1.0%, az oxalátot 0.5—1.0% töménységben alkalmazzuk, megjegyezvén azonban, hogy ezen számadatok nem képeznek alkalmazhatósági vagy védelmi határokat. Minden, esetre 50 ajánlatos híg oldatoknak alkalmazása, mert ilyenkor a bevonatok keményebbek és tömöttebbek lesznek s az öblítéskor kisebbek a veszteségek. Általában legajánlatosabb az oxalát százalékos mennyiségét 55 legalább olyan magasan megválasztani, mint a molybdátét. 2. Oldható fluoridok. Ezeket legcélszerűbben kettősfluoridok alakjában alkalmazzuk, mint pl. valamely alkálifémnek 60 pl. nátriumnak siliciummal, vassal, alumíniummal, zirkonnal, titánnal stb. képezett kettősfluoridját. Némely esetben egyszerű fluorid, különösen nátriumfluorid is alkalmazható, általában azonban minden 65 olcsó és használható színezési kivitelhez egy egyszerű fluoridnak egy kettősfluoriddal képezett keveréke alkalmazható előnyösen, kivéve akkor, ha ólmot kell bevonni. Kitűnt, hogy a gyakorlatban a 70 íluorsilikátok a legolcsóbbak és leggazdaságosabbak s ezek egymagukban is elegendők olyan esetben, ha a molybdátoldattal alumíniumból vagy ónból készült vagy e fémeket tartalmazó tárgyakat kell 75 kezelni. Ón esetén az egyszerű fluorid, pl. nátriumfluorid a molybdátoldattal együttesen tökéletesíti az eredményt, de valamivel drágább. Igen kemény és jól tapadó bevonatot lehet vastárgyakon a molybdát- 80 oldattal, nátriumfluoriddal, mint egyetlen adalékkal is elérni, noha ennek hatása