95890. lajstromszámú szabadalom • Tartólemezrugók görgő alátámasztása járművek kerekén

Megjelent 1929. évi november Iió 15-én. MAGYAR KIRÁLYI Jng»HL SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 95890. SZÁM. — XX/a. OSZTÁLY. Tartólemezrúgók görgős alátámasztása járművek keretén. Kámpfer Adolf berlini mérnök mint % részbeni és Küller Miksa bérli n-steglitzi igazgató mint részbeni tulajdonos. A bejelentés napja 1927. évi junius hó 24 ike. Németországi elsőbbsége 1916. évi október hó 1-je. A találmány tartólemezrúgóknak járművek keretén való görgős alátámasztására vonatkozik, melynél a rúgó kihajlása esetén a tartó támaszgörgők távolsága vál-5 tozik és abban áll, hogy e görgők különböző vízszintes síkokban és oly távolságban vannak egymástól elrendezve, hogy időbeli eltéréssel kerülnek a tartólemezrúgóval kapcsolatba. A találmány azon a 3 meglepő megállapításon alapul, hogy a támasztógörgők helyzetéből adódó emelőkarhosszak hirtelen változása a rúgókban majdnem egyidejűleg különböző nagyságú lengéseket idéz elő, melyek egymásra oly 5 tompító hatást gyakorolnak, hogy a jármű alvázára és annak felső szerkezetére nem hatnak ki. Ennek folytán a rúgók nemcsak lengés- és rezgésmentesen hordják a járművet, hanem a rúgók nagy mér) tékben megvédetnek anyaguk túlkorai kiíáradása ellen és az egyes rúgólemezek közti súrlódás is csökken. A mellékelt rajz 1., 2. és 4. ábrája géperejű járműveken i alkalmazott tartólemezrúgók kiviteli példáit mutatja oldalnézetben és részben metszetben, míg a 3. ábra az 1. ábra 3—3 vonala szerinti metszet és homloknézet, mimellett a rúgó nincs feltüntetve. Az 1. és 2. ábra szerinti foganatosítási alaknál az (1) kocsikereten megerősített (2) és (2a) támasztékokban a (4, 5, 6) és (4a, 5a, 6a) görgők vannak a (3) rúgók számára ágyazva, mely görgők a (3) rúgó támasztótesteit képezik. A (3) rúgó közé. pen a (16) szorítókószülék útján van ismert módon a (7) tengellyel összekötve. Az 1. ábra szerinti helyzetben a jármű nincs megterhelve és a (6) görgők révén 40 nyugszik a (3) rúgón. Ha a járművet megterheljük, akkor a rúgó kihajlik és először az (5) és (5a) görgőkre és azután, amint a 2. ábra mutatja, a (4) és (4a) görgőkre támaszkodik. A (7) tengely ismert 45 módon a (8) tolórúd útján áll az (1) kocsikerettel összeköttetésben. A kocsirúgózásnak a 4. ábra szerinti foganatosítási alakjánál a (10) rúgó egyik vége benyúlik a (11, 12, 13) görgőket tar- 50 talmazó (14) támasztótokba, mely az (la) kereten van megerősítve. A (10) rúgó má^ sik vége a (7a) tengelyen elrendezett és a (11a, 12a, 13a) görgőket tartalmazó (15) támasztókba nyúlik. A rúgólemezeket ösz- 55 szetartó (16) szorítólap a (17) csap útján csuklósan van az (la) kerettel összekötve. A görgőknek egymástóli távolsága a rúgó hordképességétől és kilengésének mértékétől függ, azonban minden esetben 60 oly nagynak kell lennie, hogy a támasztógörgők a rúgó kilengésekor időbeli eltéréssel jöjjenek a tartórúgóval kapcsolatba. A találmány szerinti rúgók hasonló módon alkalmazhatók síneken járó járműveken 65 (vasúti ós közúti kocsikon) is. Szabadalmi igények: 1. Tartólemezrúgók görgős alátámasztása járművek keretén, melynél a rúgó kihajlása esetén a tartó támasztógörgők 70 távolsága változik, azáltal jellemezve, hogy a támasztógörgők különböző vízszintes síkokban és egymástól oly távolságban vannak elrendezve, hogy