95860. lajstromszámú szabadalom • Fúvóhangszer és ehhez való ajaksíp
Megjelent 1929. évi november Iió 15-én. IIAGYAR KIRÁLYI jnBSL SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 95860. SZÁM. — IX/d. OSZTÁLY. Fúvóhangszer és ehhez való ajaksíp. Kastyák Ferenc nyomdász Budapest. A bejelentés napja 1926. évi junius hó 21-ike. A találmány fujtatóművel, billentyűzettel és a nyomólevegőt az egyes sípokra elosztó szélládával bíró oly fúvóhangszerre vonatkozik, mely egyesíti magá-5 ban az orgonák és harmóniumok összes előnyeit, egyben pedig ezen ismert fúvóhangszerek összes hátrányait kiküszöböli. A hangszínezet és hangerősség szempontjából kifogástalan orgonák hátránya 10 nagy helyszükségletük és szerkezetük rendkívül költséges volta, ami sípjainak nagy méreteire vezethető vissza; ezenkívül az orgonáknál szerkezetük érzékenységénél fogva rendszerint az egyes 15 sípok megszólalásának pontossága sem kifogástalan. A harmóniumok viszont kis méretekben olcsóbban és szállíthatóan is előállíthatók ugyan, de a sípokat helyettesítő és egyébként is kis hangerősségű 20 szabadon lengő nyelveik hangjaiban sok az élesen kihangzó felsőhang, úgyhogy a legkisebb disszonanciák is nyersen hangzanak rajtuk. A találmány azon a felismerésen alapul, 25 hogy az ellipszisszerűen hosszúkás alapvonallal rendelkező henger alakjában kiképezett és az alapvonalhoz érintőleges fúvókával ellátott ajaksípok sokszorosan kisebb méretek mellett a nagy orgonák-30 ban alkalmazott Bourdon-cső rendkívül kellemes hangjával teljesen azonos színezetű és azonos erősségű hangokat szolgáltatnak. A fúvóhangszereknél szokásos oktávszámú ilyen ajaksípok sorozatának 35 helyszükséglete oly kicsi, hogy azok az egyébként ismert fujtatóművel és billentyűzettel együtt a rendes harmóniumokkal lényegileg azonos méretű, azonban a rendes orgonákkal egyenértékű hangerős-40 ségű és hangszínezetű szállítható fúvóhangszert szolgáltatnak, mely azon további előnyt is nyújtja, hogy hangolásra soha nem szorul. A rajzon a találmány foganatosítási példája látható. Az 45 1. ábra az új fúvóhangszer függőleges keresztmetszete, a 2. ábra pedig annak részleges hosszmetszete és elölnézete, a 3. ábra külön egy síp hosszmetszetét 50 mutatja. (a) az ismert fúvó, melynek működtetését a (b) emeltyű révén á (c) pedál útján eszközöljük, (d) az ugyancsak ismert szélraktár, amelybe a levegő az (a) fúvóból 55 az (f) visszacsapó szelepen át jut. (g) a (d) szélraktárral a (h) csatorna útján összekötött szólláda, (k) pedig az egyes (ml, m2, m3) hangsípokat hordó síptőke, amelyben az egyes sípokhoz ve- 60 zető (i) szélcsatornák vannak kiképezve. A nyomólevegőnek a (g) szélládából az (i) szélcsatornákba való átáramlását a (j) billentyűk lenyomása által vezéreljük, melyek ekkor az (0) rudacska útján a (p) g5 rúgó által megterhelt (r) szelepet nyitják. Az egyes (ml, m2) hangsípok, amint ez az 1. ábrán látható, ellipszisszerű, hoszszúkás alapvonallal rendelkező henger alakjával bíró, a (t) ajakkal ellátott 70 (2. ábra), fedett sípok gyanánt vannak kiképezve, melyek (s) fúvókája az alapvonalhoz érintőleges elrendezésű. Az egyes sípokat képező hengerek magassága, amint ez a 2. ábrán látható, az alapvonal leg- 75 kisebb átmérőjének felénél is kisebb, ami által kis móretek mellett tiszta és tömör hangot kapunk. Így pl. az orgonákban használatos Bourdon-cső a mély 0-hang számára kb. 150 cm. hosszúságú, míg a 80
