95838. lajstromszámú szabadalom • Átkapcsolószerkezet kombinált vízmérőkhöz
Megjelent 1929. évi november hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 95838. SZÁM. — Vll/f. OSZTÁLY. Átkapcsolószerkezet kombinált vízmérőkhöz. Magyar Fém- és Lámpaárugyár Részvénytársaság- cég-Budapest. A bejelentés napja 1927. évi junius hó 17-ike. Ismert dolog, hogy a különböző fokú vízelvételek lehetőleg pontos mérése céljából kombinált vízmérőket iktatnak be a vízvezetéki csőhálózatba olyképen, hogy 5 egy nagy vízmérővel, mely esak nagyobb mennyiségű víz elvételekor lép működésbe, egy már csekély vízelvételre is reagáló vízmérőt párhuzamosan kapcsolnak. E kombinációnál természetesen arról 10 is kellett gondoskodni, hogy a különböző teljesítményű vízmérők a kisebb-nagyobb vízelvételeknek megfelelően önműködően kezdjék meg működésüket, vagyis kis vízelvételnél csak a kis vízmérő működjék, 15 emelkedő vízelvételkor pedig a nagy vízmérő mérje a rajta keresztülömlő vizet. E célra a nagy vízmérő előtt súllyal vagy rúgóval közvetlenül terhelt visszacsapó szelepet építettek be a vízvezetéki csőháló-20 zatba, mely kis vízelvételkor a nagy vízmérő felé vezető utat elzárta, vagyis esak a kis vízmérő működött, míg nagy vízelvételkor nyitott és a nagy vízmérő felé vezető utat tette szabaddá, mikor is a nagy 25 mérő vette át a mérés munkáját. A visszacsapó szelepnek eddigi kiképzése, vagyis a szeleptányérnak súllyal vagy rúgóval való közvetlen megterhelése nem volt célirányos, mert a közvetlen ter-30 helés folytán nem lehetett a visszacsapószelepnek elég érzékenységet kölcsönözni. Ugyanis a pontos átkapcsoláshoz szükséges terhelésnél kisebb szelepterhelés esetén a szelep túlkorán nyílott és ennek 35 folytán esetleg csak oly csekély vízmenynyiség jutott a kis mérő elkerülésével a nagy vízmérőhöz, melyet ez szerkezeténél vagy méretezésénél fogva nem tudott pontosan mérni, úgy hogy e vízmennyiség a vízművek kárára jutott a fogyasztóhoz. 40 A szükségesnél nagyobb szelepterhelés esetén viszont a visszacsapó szelep túlkésőn nyílott, úgyhogy a kis vízmérőhöz túl nagy vízmennyiség jutott, mely a vízmérőt felesleges nagy mértékben vette 45 igénybe. A találmányt képező szerkezet, mely hivatva van a fentemlített hátrányokat kiküszöbölni, lényegében kétkarú emelőkből alkotott és rúgóval terhelt karrend- 50 szerből áll, melynek egyik kétkarú emelője a víznyomás által befolyásolt membránnal van összekötve; másika pedig a visszacsapó szelep rúd jávai kapcsolódik. A mellékelt rajzon a találmány szerinti 55 vízmérőnek foganatosítási alakja van példaképen függélyes metszetben feltüntetve. Az (1) szelepházban, mely a vízvezeték csövéhez csatlakozik, a (2) visszacsapó 60 szelep van elrendezve, melynek (3) szeleprúdja mindkét végén nyitott cső alakjában van kiképezve. A csőalakú (3) szeleprúd a (3') rúdban folytatódik, mely akként van a (3) csőben megerősítve, hogy a csö- 65 vön átömlő víz számára szabad keresztmetszet maradjon. Az (1) szelepház a (4) nyílás révén a rajzon fel nem tüntetett nagy vízmérőhöz vezető, ugyancsak fel nem tüntetett csővezetékhez csatlakozik, 70 az (5) csővezeték viszont a kis vízmérővel köti össze a szelepházat. Az (1) szelepház felett az ezzel közlekedő (6) szekrény van elrendezve. Ebben a szekrényben két (7, 7') és (8, 8') kétkarú emelő van elrendezve, 75 melyeknek (7') és (8') karjai a (9) rúd révén vannak csuklósan egymással összekötve, mely rúd a (10) nyomórúgó hatása
