95699. lajstromszámú szabadalom • Eljárás sok színnyomatok előállítására

Megjelent 1029. évi december hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 95689. SZÁM. — IX, e. OSZTÁLY. Eljárás sokszínnyomatok előállítására. Dr. Fuchs Elemér és Társai cég- Budapest. A bejelentés napja 1927. évi aovember hó 28-ika. Sokszínnyomatok előállításánál rendszerint annyi nyomóformát (klisét) kell alkalmaznunk, ahány színben a nyomatot (képet) el akarjuk készíteni, eltekintve 5 azoktól a kevert színektől, amelyek a festékrétegek egymásfölé nyomása útján állanak elő. A sokszínnyomatok ilyen előállítása a szükséges nagyszámú nyomóforma folytán, amelyek rendszerint kézi) munkával készülnek, nagyon költséges és kisebb példányszámok készítésénél már egyáltalában nem gazdaságos, úgyhogy ilyen esetekre gyakorlatilag figyelembe nem jöhet. A nyomóformák exakt előállí-i tásának nehézségei egyrészt abban állanak, hogy minden színre külön klisét kell készíteni, amelynek pontosan illenie kell a többi formához, másrészt abban, hogy a sok nyomóformát a nyomásnál pontosan ) illeszteni kell, mert csak így tartható be a jó regiszter. Ezenkívül minden következő színt csak az előző szín, illetve festékréteg teljes megszáradása után nyomhatjuk, mert külünben a szükség, szerűen alkalmazott nagy nyomásra való tekintettel a klisé az előbb nyomott, még nedves festéket a nyomatlapról ismét leszedné, ami a klisé és végül a festékezőheriger teljes elszennyesedését idézné elő. Ez a nehézség ugyan a gyakorlatban megszűnik, ha, amint rendszerint megtörténik, sokezer példány nyomásáról van szó, mert az előző nyomás példányai ily módon már szárazak, amikor a következő szint kezdjük nyomni, de az a körülmény is csak azt bizonyítja, hogy a klisével való nyomás csak nagy példányszámoknál gazdaságos. Ezek a nehézségek fennforognak akár magas-, akár sík-, akár mélynyomásról 40 van szó. A találmány már most annak felismerésén alapszik, hogy mindezen nehézségek elkerülhetők, ha a festéket nem a nyomdatechnikában szokásos nagy nyomással 45 visszük fel a nyomatra, hanem olyan minimális nyomással, amelynél a még nedves festéknek a papiron vagy máseffélén való tapadása is erőteljesebb, úgyhogy a második festékréteg az elsőt még nedves 50 állapotban sem zavarja és a két rétegből (az előbbi nedves és az új nedves) előálló kevert szín megfelel a két szín egymáshoz viszonyított, tervbevett percentuális színerejének. 55 Világos, hogy ez a szokásos nyomdatechnikai klisék alkalmazásával el nem érhető, mert az ezekkel való munka feltétlenül nagy nyomást igényel. A kérdés gyakorlati megoldását abban 60 találtuk meg, hogy a színeket rugalmas és engedékeny (pl. zselatin vagy gumi), festékezőhengerekkel közvetlenül visszük fel a nyomatlapra és pedig oly gyenge nyomással, hogy az előző, még nedves 65 festékréteggel érintkezésbe jövő festékhenger ezt nem szedheti le, hanem az új festékréteget simán lerakja ott is, ahol az előbbivel érintkezik. Ily módon akár már előzőleg festék- 70 réteggel bevont, akár még nem festékezett felülettel érintkezik is, a festékhenger, saját festékét a vele érintkező felületekre egyaránt lerakja és különböző festékrétegeknek ily módon való egy- 75 másra nyomásával a műveletek tetszésszerinti számban megszakítás nélkül foly-