95594. lajstromszámú szabadalom • Olaj leszedő készülék dugattyús gépekhez

Megjelent 1929. évi december hó 2-án. MA GYÁR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 95594. SZÁM. — Vd/2. OSZTÁLY. Olajleszedő készülék dugattyús gépekhez. Dr. Ing'. Junkers Hugó műegyetemi tanár Dessau. A bejelentés napja 1927. évi szeptember hó 22-ike. Dugattyús gépeknél, különösen olyanok­nál, amelyeknek a hengerét a hajtómű a zárt forgattyúszekrényben körüllövelt olajjal keni, célszerű a henger futófelüle-5 tének túlságos kenése elkerülése céljából a dugattyú külső végén egy olajleszedő ké­szülék elrendezéséről gondoskodni, amely, rendesen normális dugattyúgyűrű alakjá­ban kerül kivitelre és amely a dugaty-10 tyúnak kifelé irányuló lökete alatt a hen­gerfalra tapadó (a hengerfalon lógó) ola­jat maga előtt a forgattyútérbe visszatereli, Az ilyenfajta egyszerű készülékek főleg akkor bizonyultak ki nem elégi tőnek, 15 amikor a hajtómű terében bizonyos túl­nyomás uralkodik, ami pl. kétütemű mo­torok esetében áll fenn, amelyeknél ez a tér vagy az öblítő légszivattyú munka­teréül, vagy pedig az öblítőleg befogadó 20 tartánya gyanánt használtatik fel. Az ilyen motoroknál a külső dugattyú és belső hengerfal közötti szűk térben a hajtómű terétől a kipuffogó rések felé irányuló állandó nyomásesés áll fenn, 25 ami előidézi azt, hogy a dugattyúnak ki­felé haladó lökete alatt a leszedőgyűrű előtt torlódó olaj kis mennyiségekben a gyűrűn túl a kisebb nyomás oldalára tér. Az olajnak ez a vándorlása még a jól be-30 járatot leszedőgyűrűknél is bekövetkezik, mivel a gyűrűszáron át az olajnak útja lesz mindig és mivel a gyűrűnek a hor­nyában valami játékkal mindig kell bírnia, ez a körülmény az olajnak a gyűrű 35 belső oldala körül szintén szabad utat enged. Ennél az utóbbi útnál különösen figyelembe veendő, hogy a többnyire vi­szonylag csekély nyomás a hajtómű szek­rényében nem lesz elégséges a gyűrűnek hornya egyik falához való állandó szorí- 40 tására, úgyhogy a gyűrű a dugattyú hosszirányában ide-oda fog játszani, ami az olajnak a gyűrű hornyán át való hato­lást tetemesen megkönnyíti. Az így eltá­vozó olajmennyiség rendesen jelentékeny 45 részét teszi az összolaj fogyasztásnak. Sokkal jobb eredmény akkor sem érhető el, ha egyetlen olajleszedőgyűrű helyett többet is rendezünk el, a nyomásesést az egyes gyűrűknél ez ugyan lecsökkenti, a 50 nyomásesés azonban még mindig meg­marad. Ennek a találmánynak már most egy olyan berendezés a tárgya, amely még a felsorolt nehéz körülmények között is lehe 55 tővé teszi az ilyen olajveszteségnek úgy­szólván teljes elhárítását. Ezt a célt az­által érjük el, hogy az olajleszedés, meg a haj tóműszekrényben uralkodó nyomással szemben való tömítés céljára külön-külön 60 gyűrűt vagy gyűrűcsoportot alkalma­zunk oly módon, hogy a dugattyúnak a forgattyú felé eső végén elrendezett gyűrű (vagy gyűrűosoport) az olajleszedést, a henger felé néző végén elrendezett gyűrű 65 (vagy gyűrűcsoport) pedig az öblitő­nyomás elleni tömítést látja el. A két gyűrű (vagy gyűrűcsoport) között van egy tér, amely csatornák vagy hasonlók köz­vetítése révén a hajtómű terével áll össze- 70 köttetésben és ennek folytán az említett térben mindig ugyanaz a nyomás uralko­dik, mint a hajtómű terében. Ennek az in­tézkedésnek következtében a nyomásesés az olajleszedő gyűrűtől (gyűrűktől) telje- 75 sen távol marad, az olajnak fentebb emlí­tett átszűrődése ezeken a gyűrűkön tehát nem következhetik többé be.

Next

/
Oldalképek
Tartalom