95553. lajstromszámú szabadalom • Fék vasuti kocsikhoz

Megjelent 1929. évi december hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 95553. SZÁM. — V/b. OSZTÁLY. Fék vasúti kocsikhoz. Simmet Olivér magántisztviselő Budapest. A bejelentés napja 1927. évi junius hó 18-ika. A találmány tárgyáttevő vasúti kocsikhoz való fék célja a mozdony vagy a mótoroskocsi fékezésének hatása alatt a kocsik ütközői rúdjainak bekövetkező > hátrafelé mozgását a fékpofák beszorítására felhasználni. A kitűzött cél a találmány szerinti fékkel oly módon van megvalósítva, hogy az ütközők rúdjai és a fékpofák között egy áttételi rudazat van ) beiktatva, mely az ütközők rúdjának hátrafelé mozgásánál a fékpofákat beszorítja. A találmány egy célszerű foganatosítási alakjánál ez az áttételi rudazat egy a fék > pofákat hordó lengőkarok felfüggesztési pontjai között a kocsivázon az ütközőrúd behatására elcsúszó szánból, egy ezen szánon felfüggesztett lengő karból és két a fékpofákat a lengő karral összekötő rúd) ból áll. A csúszó szán kétrészesen van kiképezve és az ütközőrúd felé eső szánrész egy forgattyús mechanizmus segélyével az üt közőrúd pályájából kibillenthető, úgyí hogy az áttételi rudazat egészen kiiktatható. A csatolt rajzon a találmány szerinti féknek egy példaképem foganatosítási alakja van bemutatva, ahol is az ) 1. ábra vasúti kocsi alsó szélső részének oldalnézete, a 2. ábra a megfelelő felülnézet. (a) a kocsiváz, (b) a kerék, (c, c) a fékpofák. E fékpofák a kocsivázon elren> dezett (e, e) forgási pontok körül kilengő (d, d) karokra vannak felfüggesztve. f, f) az ütközők rúdjait jelöli. A találmány lényege abban áll, hogy a mozdony vagy a mótoros kocsi fékezésénél az (f, f) rudak bekövetkező hátrafelémozgása egy 40 alkalmas áttételi rudazat segélyével a (c, c) fékpofákra vitetik át. Ez az áttételi rudazat egyébként tetszés szerinti kiképzésű lehet. A rajzon feltüntetett kiviteli példánál a rudazat főrészei 45 egy az (e, e) felfüggesztési pontok között a k ocsi vázon elcsúszó szán, mely az ütközőrúdtól távolabb eső részén a (hl) csuklót hordja. Ehhez a csuklóhoz egy lengő (h) kar van hozzáerősítve, melyhez 50 (k) és (1) rudak segélyével a (c, c) pofák vannak hozzákötve. A (k) és (1) rudak megfelelő csuklói a (h) lengőkaron (kl)gyel, illetve (ll)-gyel vannak jelölve. A fék működési módja a következő: 55 Ha az (f) ütközőrúd beszoríttatik, azaz hátrafelé mozog, úgy a vele érintkező (g) szán is hátracsúszik. Ezen mozgás első szakaszában a (kl) csuklópont mint helyt álló forgási pont szerepel és a szán hátra- 60 felémozgásánál a (h) lengőkar az (1) karnál fogva az 1. ábrán jobbkéz felől eső (c) fékpofát beszorítja. Ha ez a fékpofa a kerékkoszorúhoz már hozzáfeküdt és a fékező hatás itt létrejött, úgy a (g) 65 szán további hátrafelémozgásánál az (11) csuklópont szerepel helytálló forgási pont gyanánt és ettől a pillanattól kezdve a (h) lengőkar, mint az (11) helytálló for gáspont körül elforduló kétkarú emeltyű 70 működik. Ha tehát a (g) szán a (h) lengőkar felső részét az ábra szerint jobbról balfelé viszi magával, úgy a (h) lengőkar alsó része balról jobbfelé leng és a <k) rúdnál fogva a balkéz felől eső (c) fék 75 pofát is beszorítja. Ha a kocsisor megállt, úgy az (f) ütközőrudak az ütközőrúgók hatása alatt