95535. lajstromszámú szabadalom • Önborotvafenő készülék
Megjelent 1929. évi december hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 95535. SZÁM. — Yl/a. OSZTÁJ Y Önborotvafenő készülék. Fábián József lakatos Újpest. A bejelentés napja 1927. évi szeptember hó 2-ika. Ismeretes, hogy borotvapengéknek a kellő élt megadni csak úgy lehet, ha azok fonásét egymás után különböző felületeken, nevezetesen szilárd kőfelületen, pasz 5 tável bekent fafelületen és bőrfelületen végzik. Az önborotvák fenésére jelenleg használt készülékek erre alkalmatlanok voltak és mindig csak egyféle élesítő felületük volt. Ennek az volt a következ-10 ménye, hogy a borotvapengét rendszerint már néhányszori használat után el kellett dobni. A találmány célja olyan önborotvafenő készülék létesítése, mely az önborotvapen-15 gék szabályszerű lefenését teszi lehetővé és ezáltal azok használati idejét megsokszorozza. Az új készülék magában véve ismert módon hengeres fenőtesttel van ellátva, melynek palástja képezi a fenőfelü-20 letet. A találmány értelmében a henger paláston több, célszerűen háromféle (kő, fq és bőr) fenőfelület van kiképezve, melyeken a henger tengelye körül lengő karban ágyazott tartóba befogott pengét egymás 25 után lefenjük. A késtartó emellett úgy van kiképezve, hogy úgy a hajlékony, kétélű, mint a merev, egyélű pengék különböző rendszereinek befogására alkalmas és emellett bármilyen pengetipus a neki meg-30 felelő fenő szöget kapja meg. A mellékelt rajz a találmány értelmében kiképezett fenőkészíüléknek példaképen i foganatosítási alakját mutatja. Az 1. és 2. ábra a készülék két végnézete, a 35 3. ábra ugyanannak résziben metszett oldalnézete és a 4. ábra a pengetartó egy változata. A fenőtestet a (2) henger képezi, mely az (1) tengely körül lazán forgathatóan 40 van ágyazva. E henger palástja három (3, 4, 5) szakaszra, van osztva, melyek egyike kő, másika pasztával bekent fa és a harmadik bőr. Az egyes palástrészeket a (6) lécek választják el egymástól, melyek egyrészt a különböző fenőfelületek határait 45 jelzik, másrészt a pengét az egyik palástrésztől a másikra való átmenetnél felemelik és ezáltal az él kicsorbulását meggátolják. Ezen hatás fokozására a lécek célszerűen ferdén vannak elhelyezve (3. ábra). 50 Az (1) tengelynek a (2) hengerből kinyúló végein a (7) kengyel van ágyazva, melynek felső áthidaló részéhez a (8) fogantyú van erősítve, A (2) henger középfurata egyik végén a (9) üreggé bővül, 55 • melyben a (10) csavarrúgó fekszik. A rúgó külső vége a (7) kengyel egyik szárához támaszkodik. Az (1) tengely megfelelő végére a (11) csavaranya van felcsavarolva, melynek segélyével a rúgó feszültsége be- 60 állítható. A (7) kengyelnek a (2) hengeren túlnyúló részében a (12) késtartó (13) tengelye van ágyazva. Ezen tengely hajtása az (1) tengelynek a (11) csavaranyával 65 szembenfekvő végén megerősített (14) fogaskeréken gördülő (15) közbenső fogaskerék és a (13) tengelyre szilárdan erősített (16) fogaskerék útján történik. A (12) késtartó párhuzamos lemezekből 70 áll, melyek közé az élesítendő pengét befogjuk. A lemezek a (13) tengelyt is tartó (17) betéthez vannak erősítve, pl. szegecselve. A (17) betét és a lemezeknek rajta túlnyúló részei a pengék számára vezeté- 75 keket képeznek. A vezetékek alakja és a (17) betét oldalfelületeinek a (13) tengely mértani középvonalától való távolsága a mindenkori pengetipusnak megfelelően van megválasztva. A pengetartó különféle, 80
