95520. lajstromszámú szabadalom • Gombzár ajtókra éa ablakokra

Megjelent 1929. évi december hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 95520. SZÁM. — YlII/d. OSZTÁLY. Gombzár ajtókra és ablakokra. Benedek József lakatosmester Kecskemét. A bejelentés napja 1927. évi julius hó 8-ika. A jelenlegi kétszárnyú ajtóknál az egyik ajtószárny a szokásos záró szerkezeit el van ellátva, a másik ajtószárny pedig záróhelyzetében reteszekkel rögzítte-5 tik. Rendszerint két reteszt alkalmaznak, és pedig egyet az ajtónak felső részén, egyet pedig az ajtónak alsó részén. E második ajtószárnynak nyitása tehát aránylag kényelmetlen és időtrabló, mivel ecel-10 ból előbb fel kell nyúlni a felső reteszhez, azután pedig le kell hajolni az alsó reteszhez. Ugyanez áll kétszárnyú ajtókkal bíró szekrényekre is. További hátránya még az eddigi záróreteszeknek, hogy oly-15 kép vannak elrendezve, hogy az ajtó mázolása következtében vezetékükbe beragadnak. A bejelentés tárgya oly zárószerkezet, mely mind e hátrányokat kiküszöböli és 20 melynél az ajtó nyitása egyetlen, az ajtó középrészén elrendezett gombnak lenyomásával történik, míg ha az ajtót záróhelyzetébe hozzuk, úgy a reteszek rúgóhatás folytán, önműködően ugranak 25 vissza záróhelyzetükbe. A találmány lényege tehát abban áll, hogy az ajtószárnynak alsó és felső záróretesze egymással kényszermozgású kapcsolatban áll és rúgóhatás által tarta-30 tátik záróhelyzetében, míg a nyitás a rúgóhatás ellenében gombnyomással történik. A találmány tárgya nemcsak ajtószárnyak zárására, hanem ablakszárnyak zárására is előnyösen felhasználható. A 35 találmány kíilösen egyszerű, megbízható, tartós, nem romló, olcsó szerkezete és könnyű szerelhetősége által tűnik ki. A rajzon a találmánynak egyik példaképeni, kiviteli alakja látható, melytől a gyakorlatban, lényegének érintése nélkül, 40 számos eltérés is képzelhető: Az 1. ábra az ajtóra alkalmazott Eárókészüléket távlatilag, míg a 2. ábra annak belső szerkezetét függélyes metszetben tünteti fel. 45 A találmány szerint az ajtószárnynak záróhelyzetében való rögzítésére szolgáló felső (c) retesz és alsó (d) retesz egymással kéxiyszermozgású kapcsolatban állanak és záróhelyzetükben rúgó által tar- 50 tatnak meg, míg nyitóheiyzetükbe való hozatala a (b) gombra gyakorolt nyomással történik. A két (c, d) retesz kényszermozgású kapcsolata bármely ismert mó- ' don létesíthető. Jelen példánál mindegyik 55 retesznek belső vége egy-egy (i, k) szegemelőhöz- csuklósan kapcsolódik, mely szögemelők a (j) csapok körül lenghetnek ki. A (c, d) reteszek (1) csapok útján kapcsolódnak a szögemelők (k) karjaiban ki- 60 képezett hosszrésekhez. A szögemelőknek másik (i) karjai (g) csuklórúd útján vannak egymással Összekötve, mely csuklói'údban a csatlakozási helyeken hosszrések vannak, amelyekbe az (i) karok vé- 65 gén kiképezett (h) csapok nyúlnak. A (g) csuklórúd középrészének az (m) rúgó támaszkodik, mely a reteszeket állandóan záróhelyzetükben igyekszik megtartani. A (g) csuklórudnak az (m) rúgó tá- 70 inadási pontjával átellenesen az (f) vezetékben vezetett (e) orsó támaszkodik, mely (b) nyomógombban végződik. Viláiios, hogy a (b) nyomógomb benyomásakor, annak (e) orsónyúlványa a (g) 75 csuklórudat, az (m) rúgó ellenében, hátrafiyomja, miközben az (i, k) szegemelők kilengenek és a (c, d) záróreteszeket záró-