95507. lajstromszámú szabadalom • Berendezés a földbe leszorult csövek felszedésére

Megjelent 1929. évi december hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI jnBraK SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 95507. SZÁM. — XXI/e. OSZTÁLY. Berendezés a földbe leszorult csövek felszedésére. Misán János kútfúró mester Hódmezővásárhely. A bejelentés napja 1923. évi május hó 25-ike. A földbe leszorult vagy már régen lefúrt csöveket, aránylag kisebb mélységből is, a földből kihúzni nem lehetett, mert a csőnek húzószilárdsága csekélyebb 5 volt, semhogy a húzásnál felül megfogott cső, a cső és a föld között fellépő súrlódási elenállást kibírná, miért is a cső a húzás következtében elszakad. A találmány tárgya eljárás és berendezés, mely-10 lyel csöveket a földből, bármily mélységből, ép állapotban kihúzhatunk. Az eljárás lényege abban áll, hogy a leszerelt csőbe, tetszésszerinti mélységig rudazatot engedünk le, amelyeket a végén 15 alkalmazott és elforgatása által szétfeszíthető fogószerkezettel a felhúzandó cső aljában rögzítünk s azután a csővel együtt felhúzzuk. Az esetben, ha a leszorult cső mélysége 20 fölöttébb nagy, úgy a beszorult csövet több, a körülményekhez képest 80—100 méteres szakaszban elvágjuk s azután az egyes szakaszokat, kezdve a legfelső szakasznál, egymásután, külön-külön, 1—5 25 méterig feljebb húzzuk, mire az ily módon meglazult egész csősorozatot, a legalsó csőszakasznál fogva, a leírt módon, a fogószerkezettel ellátott rudazat segélyével, együttesen, a földből kihúzzuk. Az 30 egyes csőszakaszoknak leírt lazítása a földben, ha szükséges, többször egymásután, meg is ismételhető. Szűk csöveknél, melyeknél kisebb átmérőjük miatt, megfelelő erős rudazat 35 nem alkalmazható, a felszedendő csőre, alsó végén, megfelelő fúrószerkezettel ellátott, nagyobb átmérőjű csővel reáfúrunk és a felhúzandó cső körül ily módon megfúrt földet, ismert vízöblítési eljá-40 rással eltávolítjuk, minek megtörténte után a csövet, a fentebb ismertetett eljárással kihúzzuk. A csatolt rajz az eljárás keresztülvitelére szolgáló szerkezeteknek példakéntl kiviteli alakjait tünteti fel és pedig az 45 1. ábra a felhúzandó cső és az abban rögzített rudazatnak függélyes metszete, a 2. ábra a cső kihúzására szolgáló szerkezet egy foganatosítási alakja hossa- 50 metszetben, a 3. ábra a vékonyabb csövek körülfúrására szolgáló szerkezetnek nézete és részben függélyes metszete, a 4. ábra metszet a 2. ábrának x—x vo- 55 nala szerint, végül az 5. ábra metszet a 2. ábrának y—y vonala szerint. A földből kihúzandó (1) csőbe, az eljárás szerint, a kívánt mélységig, a (2) 60 rudazatot eresztjük le. Ennek alsó végére a (3) csavarorsó van megerősítve, pl. a (4) összefogó csavaranyag segélyével, melyet lecsavarás ellen, tetszés-szerinti módon, pl. (5) sasszögek segélyével bizto- 65 sítunk. A (4) csavaranya és a (3) csavarorsón alkalmazott (6) karima vagy állítógyűrű között, a (3) csavarorsóra, a (7) gyűrű van lazán rátolva, úgyhogy a (3) csavarorsó a (7) gyűrűben elforgatható, de 70 a gyűrű a csavarorsón, hosszirányban el nem tolható. A (7) gyűrűből lefelé két vagy több rúgós (8) nyelv ágazik el. A (8) nyelvek közé, alulról a (9) ék nyúlik be, melynek csavaranyaként kiképezett hossz- 75 furatába a (3) csavarorsó van becsavarva. A (8) rúgók belső oldalukon laposak (4. és 5. ábra) és a (9) éknek megfelelően lejtősen vannak kiképezve (2. ábra).