95501. lajstromszámú szabadalom • Egyesített forgó és gömbcsukló
Megjelent 1929. évi december hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 95501. SZÁM. — V/l). OSZTÁLY. \ ÍQ 0@ Egyesített forgó- és gömbcsukló. Alex. Friedmann cég- Wien. A bejelentés napja 1925. évi szeptember hó 15-ike. Ausztriai elsőbbsége 1924. évi október hó 20-ika. A vasúti járművekhez való csuklós csőkapcsolatok, ha kétrészüek, legalább négy csuklót igényelnek, ha pedig egyrészüek, legalább három csuklót. A kapcsoló kiképzésénél természetesen fő az, hogy lehetőleg kevés csuklót és ezenkívül, hogy egyenes átmenetű csuklót alkalmazzunk. Ideális kapcsoló lenne az olyan, mely három ill. négy egytengelyű, egyenes átmenetű és gömbalakú tömítő felületű forgócsuklóból áll. Minthogy azonban két kapcsolt kocsi kölcsönös mozgásokat és elforgásokat végez minden irányban, ezért egytengelyű forgócsuklók egyedül nem felelnek meg a követelményeknek, hanem a kapcsolónak legalább két helyén gömbcsuklót kell elrendezni. Minthogy már most a főmozgás, melyet a csuklós kapcsolónak végeznie kell, magában a kap csoló síkban megy végbe, a mellékmozgások pedig oldalirányban történnek és minthogy az elforgások kis terjedelműek, ezért elég, ha csak kis kilengésekre vannak szerkesztve a gömbcsuklók, feltéve, hogy egyébként három, illetve négy forgócsukló van alkalmazva. A jelen találmány tárgya már most olyan elrendezés, melynél egyenes átmenetű és gömbalakú tömítő felületű, aránylag nagy kilengésű, egytengelyű forgócsukló aránylag kis kilengésű gömbcsuklóval van egyesítve, mimellett e két csukló középpontja egybeesik, úgyhogy egyetlen tömítőgyűrű elegendő mindkét fajtájú csuklómozgáshoz. Ily módon lehetővé válik, hogy az egytengelyű forgócsukló könnyű mozgékonyságát, minden csuklóállásnál, a kapcsoló főmozgására használjuk, ki anélkül, hogy a feltétlenül szükséges tömítő helyek számát szaporítanék. Mint az előzőkből kitűnik, legcélszerűbb a forgási tengelyt a kapcsoló által képezett • síkra merőlegesen elrendezni, ami, tekintettel a kapcsoló síknak a különböző kocsimozgásoknál való váltó zékonyságára, azáltal, történik, hogy a forgási tengely a kapcsoló síkkal mozgatható csuklórészben foglal helyet. A rajz a találmánynak több foganatosítási példáját ábrázolja. Az 1. ábrán (a) jelöli a belső gömbcsészét (gömbhéjat) a (b) csatlakozó csődarabbal. Az (a) gömbhéj felső oldalán a" (c) ágyazó gyűrű csúszik. E gyűrűn két, (d) és (dl) csap van megerősítve, melyek az (e) belső csuklórészt tartják az (f) csatlakozó csődarabbal és a (g) tömítő gyűrűvel. Az (e) belső csuklórész megfelelően két (h) és (hl) szemölcscsel van ellátva, melyek csapágyak gyanánt vannak kiképezve. (i)-vel egy'bádogsüveg van jelölve, mely csak arra szolgál, hogy a csuklót megvédje a por ellen. A rugalmas (g) tömítő gyűrű úgy van kiképezve, hogy azt a gőz- vagy a légnyomás gömbalakú tömítő felületre szorítja, mely célra ott néhány (k) furat van elrendezve. A két (d) és (dl) csap által képezett forgási tengely mindig merőlegesen áll a kapcsoló síkjára, úgyhogy a kapcsoló síkjában bekövetkező főmozgás a (d, dl) forgási tengely körül végbemenő lengésre vezet. A kisebb mellékmozgásokat az (a) gömbhéj és a (c) ágyazó gyűrű fogja fel. A 2. ábra másik foganatosítási példát mutat, melynél, az 1. ábrán rajzolt két, (h) és (hl) szemölcs helyett, egy gömbalakú (h2) süveg van alkalmazva, mely a két csapágyat hordja a (d) és (dl) csapok befogadására. Ez a kivitel a forgási