95457. lajstromszámú szabadalom • Vágányalátét

• Megjelent 1929. évi december hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LÉTRÁS 954-57. SZÁM. — Va/1. OSZTÁLY. Vágányalátét. Aktiéngesellschaft fiir Valeri Eisenbahnunterbau cég1 Vaduz (Lichteustein). A bejelentés napja 1927. évi január hó 12-ike. A vágányok mindkét sínének egységes harántirányú elemekkel való alátámasztása a kezdetben használt, hosszirányban futó síntalpakkal bíró felépítménnyel szem-5 ben a gyakorlatban csakhamar alkalmasabbnak bizonyult, habár a régebbi rendszernek is voltak viszonylagos előnyei. A haladó vonat által kifejtett lökések, melyek a vonalok sebességének és súlyá-10 nak fokozódása következtében erejük és az alátétre gyakorolt káros hatásuk tekintetében mindinkább nagyobbak lesznek, csakhamar felismerhetővé tették a két sín számára közös, egymástól bizonyos távolság-15 ban lerakott harántaljaknak a vágány deformálhat atlansága szempontjából mutatkozó hasznosságát. Igy különösen már a vasútépítés kezdetén felismerték azt is, hogy sínalátét gyanánt úgy műszakilag, 20 mint a gazdaságosság szempontjából a legalkalmasabb anyag a fa, mivel annak nagy rugalmassággal egyesített ellenállóképessége a haladó vonatnak legkülönbözőbb lökéseit kitűnően felveszi. 25 A vasúti hálózatok folyton fokozódó kiterjedésénél és a forgalomnak minden egyes vonalon való állandó nagyobbodásánál azonban a viszonyok a régi, fából készült keresztaljrendszerre nézve mind-30 inkább kedvezőtlenebbé váltak és pedig úgy műszaki, mint gazdaságossági szempontból. Az alábbiakban ismertetendő vágányalátétrendszer erre való tekintettel a korszerű vasútépítést műszaki tekintetben 35 tökéletesbíteni és a befektetési, valamint afentartási költségeket csökkenteni törekszik, még pedig első sorban vasbeton alkalmazása által. Az eddigi kísérleteknél, melyek arra irányultak, hogy a fát teljesen vasbetonnal 40 helyettesítsék, a legnagyobb nehézségeket mindig a sinek lehorgonyzása okozta, vagyis az új betonszerkezetnek azon része, melynek rendeltetése a sínnek azokkal az elemekkel való összekötése, melyek a sínt 45 a talajon a kívánt helyzetben rögzítik. Ezen összeköttetésnek úgy önmagában, mint a vágányalátét minden egyéb részével való összefüggésben tökéletesen biztosnak és hatásosnak, vagyis elpusztíthatatlannak kell 50 lennie. Első sorban a cemenlrészek letöredezésének és a vas és a cement közötti kapcsolat oldásának a haladó vonat által kifejtett dinamikai lökések hatása alatt való bekö- 55 vetkeztének meggátolására a jelen találmány arra törekszik, hogy az egész betontestet, különösen azonban a lehorgonyzásra szolgáló részeket ezen lökésektől, amennyire csak lehet, függetlenítse. 60 Ezenkívül az egyes sínek alátámasztása, mely a vágány lényeges részét képezi, önmagában is tökéletesbítésre szorul. Ha a sínek vándorlásától, mely ellen külön rendszabályokkal védekezünk, eltekintünk, 65 akkor a két sín legideálisabb felfekvését központos ékkel bíró, meghatározott szűk határok között utánaengedő ágy képezné, mely a sínek kilengését minden irányban megengedi a nyomtáv és a sínnivó váltó- 70 zása nélkül. A jelen találmány lényeges részét képező sínsarunak az a feladata, hogy a síneknek ezen kitérését a nyomtáv legtökéletesebb megóvása mellett lehetővé tegye, míg a rugalmasságot a sínalátétnek 75 a sínsaru alatt fekvő részeivel érhetjük el. A vágány a terep különbözősége, a pályának egyenes vagy kanyarodó lefolyása,