95190. lajstromszámú szabadalom • Árammal terhelhető röntgencső éles röntgenképek előállítására

Megjelent 1929. évi december hó 16-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 95190. SZÁM. — Vll/e. OSZTÁLY. Árammal terhelhető röntgencső. Phönix Röntg-enröhrenfaforiken A -G. Rudolstadt. A bejelentés napja 1926. évi junius hó 19-ike. Németországi elsőbbsége 1925. évi jnnius hó 19-ike. A találmány oly Röntgen-csőre vonatkozik, amelynél az antikatóda tükrének azon helyén, amelyen azt a katódasugárnyaláb éri, egy vájat van kiképezve. Az antikatóda 5 ily kiképzése eddigelé ismeretes volt úgynevezett autóelektromos kisütéssel dolgozó csöveknél, mint olyan eszköz, amely alkalmas volt arra, hogy a vájattal egy csúcsos katódát állítva szembe oly elektromos 10 mezőmegosztást kapjunk, amely mellett az ismert rendkívül kicsiny és nagy mértékben megterhelt izzófoltok nem lépnek fel. Autóelektromcs kisütés alatt, mint ismeretes, oly kisütést értünk, amely hegyes 15 csúcsokkal bíró katódák alkalmazásakor magas vákuummái dolgozó csövekben megy végbe, amelyekben a katódák csúcsaiból akkor is indulnak ki Röntgen-sugarak, ha a katódák nincsenek izzó állapotban. 20 Más előnyök jelentkeznek azonban akkor, ha ily vájattal kiképezett antikatódát autóelektromos kisütés nélkül Röntgencsöveknél alkalmazunk. Éles Röntgen-képek előállítása céljából és pedig úgy át-25 világítások, mint Röntgen-fotográfiák felvétele esetén, szükséges, hogy az a hely, amelyen a katódasugarak az antikatódát érik, tehát a Röntgen-sugarak eredőhelye, lehetőleg kicsiny legyen. Mivel pedig ezzel 30 ellentétben a Röntgen-csőnek árammal való terhelhetősége az antikatóda ezen ütközési felületének nagyságával nő, sík tükör esetén az izzó foltot az éles képek nyeréséhez szükséges mértéken túl meg kell növelni, 35 azon célból, hogy az anlikatódatükrön a fém elporladását és egyéb hátrányos jelenségeket meggátoljunk. Ha tehát az antikatódatükörnek azt a részét, amely éles képek előállítására alkal-40 mas, tehát elegendő kis körvonalon belül fekszik, mint vájatot képezzük ki, akkor ezáltal a katódasugarak ütközési felületét és így a Röntgen-cső áramterhelési képességét megnöveltük (pl. félgömbalakú vájat esetén megkétszerezzük) anélkül, hogy a 45 kép élességét befolyásolnék. Tudjuk, hogy az izzófolt körvonala az élesség szempontjából különös fontossággal bír. Miután a katódasugarak ütközőfelületéről kiinduló szekundérsugarak a vájat falain, amely fa- 50 lakkal ütköznek, járulékos Röntgen-sugarakat létesítenek, a sugárkibocsátó képesség megnövekedik. Ugyanezen okból t. i. mivel a vájat falai által felfogott szekundérsugarak a vájat falain egyúttal meg is 65 szűnnek, a vájatalakú izzófolt alkalmazása által az antikatóda nem kívánatos sugárzását is csökkentjük. Az ily vájatalakú izzókatódával ellátott Röntgen-csövek gyártásánál nehézség- 60 gel jár az elektródák pontos beállítása. Az elektródákat ugyanis úgy kell beállítani, hogy a katódasugárnyaláb pontosan a vájatba essék. Célszerűen járunk el, ha az elektródák egyikét, pl. antikatódát úgy 65 rendezzük el, hogy az a Röntgen-cső szerelése közben a fenti célnak megfelelő, csekély mértékben mozgatható, a beállítás befejeztével pedig rögzíthető legyen. A beállítás, tehát a szerelés oly stádiumában 70 legyen lehetséges, amidőn a cső szerelése annyira előrehaladt, hogy a katód katódasugarak kibocsátására már képes, ami a helyes beállítás feltétele. Példakénti kiviteli alakot mutat az 1. 75 ábra, amely egy ily Röntgen-cső sematikus hosszmetszetét tünteti fel. Az (a) katódával szembenálló (b) antikatóda a (c) tükörben az izzófolt helyeként szolgáló (d) vájattal van ellátva. A (g) gyűrű, mely az 80