95099. lajstromszámú szabadalom • Eljárás monokarbonsavak előállítására aldose-okból
' 31eg.jelent 1939. évi december hó 16-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 95099. SZÁM. — IVh/1. OSZTÁLY. Eljárás monocarbonsavak előállítására aldose-okból. Chemische Fabrik vormals Sandoz cég Basel. A bejelentés napja 1927. évi junius hó 15 ike. Aldoseoknak, pl. glucosenak oxidálása a megfelelő monokarbonsavakká hypobromittal vagy hypojodittal ismeretes és oly pontosan végezhető el, hogy azzal a cuk-5 rot quantitatíve meg lehetett határozni Willstatter és Schudel, Berichte 51, 780 <[1918]). Hönig és Tempus is (Berichte 57, 789 [1924]) tudtak gluconsavat glucoseból bariumhypobromittal történő oxidáló lás segélyével jó hozadékkal termelni. Hypoklorittal azonban a reakció nem megy oly simán végbe. Pl. glucose a továbbiakban részben oxalsavig és szénsavig bontatik szét (Brantigam, Pharm. 15 Ztg. 46, 636 és C. 1901, II, 680), míg a gluconsavat az oxidálási termékekből eddigelé nem szigetelték el. Saját kísérleteink szerint a reakció hypoklorit alkalmazásánál is a gluconsavon túlvezet; bi-20 zonyos kísérleti feltételek mellett sikerült ezen oxidálási fokot kimutatni. Minthogy már most egyrészt jelentékeny mennyiségű glucose nem oxidálódott, másrészt pedig továbbra is tetemes mennyiségű 15 szétbontott savak keletkeznek, a hozadék műszaki célokra semmi esetre sem kielégítő. Ennek dacára azonban mégis sikerült az olcsó hypokloritot aldoseoknak a meg-0 felelő monokarbonsavakra való oxidálására eredményesen felhasználni, ha a reakció-keverékhez kis mennyiségű brómot vagy jódot, mint ilyeneket, vagy pl. azoknak sói alakjában adagolunk. A bróm> nak vagy jódnak jelenléte folytán tiszta hypoklorit számára a cukormolekulára egyébként oly rombolóan ható reakció meglepetésszerűen akként megy végbe, hogy az oxidálás a monokarbonsavnál 1 megáll, azaz, hogy gyakorlatilag az aldosenak egész mennyisége belép a reakcióba mielőtt az oxidálás tovább haladna. A hozadékok ezen feltételek mellett oly jók, mint hypobrómitnak vagy hypojóditnak oxidáló anyagként történő alkalmazása- 45 nál és pedig valamennyi tekintetbe jövő aldoseoknál, mint pl. glucosenál, galaetosenál, mannosenál, lactosenál és maltosenál. A brómot vagy jódot pl. oldható só alak- 50 jában is lehet az oxidáláshoz szükséges hypokloritnak 1 fí 0 aequivalensénél kevesebb mennyiségben adagolni. Bázisok gyanánt alkáliák, földalkáliák vagy mágnézia is alkalmazható hasonló jó eredmény- 55 nyel. Az eljárás foganatosítása is sokféleképpen módosítható. így pl. mellékes, vájjon a kész hypokloritoldatot adagoljuk-e egy bróm- vagy jódtartalmú cukoroldathoz vagy pedig gázalakú klórt veze- 60 tünk alkálinak, bróm- vagy jódsónak és cukornak keverékébe. Az oxidálásnak sima lefolyására fontos, hogy alacsony hőmérsékletet tartsunk be. A keletkezett monokarbonsavaknak szigetelése, mint ezt 65 a példák mutatják, ismert módon történik. 1. példa: 24.3 g klórnak 590 cm3 10%-os kálilúgba hidegen történő bevezetése révén állítjuk elő az oxidáló oldatot és azt kis adagokban, a reakció vége felé lassab- 70 ban 60 g szőlőcukornak és 8 g brómkáliumnak 250 cm3 vízben készített jól hűtött oldatába öntjük. Az oxidálás bevégeztével, azaz amikor egy próba a jódkáliumkeményítőpapírt többé nem festi 75 meg, az oldatot szirupkonsistenciára besűrítjük anélkül, hogy tekintettel lennénk a káliumklorid kiválására. Koncentrált sósavval történő savanyítással (amíg a kongopapír éppen acélkékké lesz) a sa- 80
