95087. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés szénnek kigázologtatásra

Megjelent 1929. évi december hó 16-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 95087. SZÁM. — 11/e. (II/a.) OSZTÁLY. Eljárás és berendezés szénnek kigázologtatására. Lengyel Mór igazgató és Koller Károly oki. kotaómérnök mindketten Budapest. A bejelentés napja 1927. évi április hó 25-ike. A szénnek kigázologtatására (Verschwelung) szolgáló számos eljárás és berendezés közül leghatékonyabbaknak azok bizonyultak, amelyeknél a kigázologtatandó 5 terméknek hevítése ezen terméken közvetlenül átvonuló forró iners mosó vagy lepárló gázokkal történik, mimellett az ősgázokat (Schwelgase) ezen iners gázok vagy gőzök magukkal viszik és az értékes mel-10 léktermékek, mint a benzinek, fenolok, paraffinek stb. ezekből kinyerhetők. A szén mozgatását illetőleg, legcélszerűbb a függőleges elrendezés, amelynél a szén önsúlyánál fogva felülről lefelé csúszik, míg a 15 lepárló gázokat rendszerint ellenáramban vezetik alulról felfelé a kigázoltatandó termékkel szemben. Kísérleteink során azt találtuk, hogy ezen eljárásokkal és berendezésekkel nem sike-20 rül bizonyos szénfajták tökéletes kigázologtatását biztosítani, minthogy ezen eljárások és berendezések sok tekintetben nem felelnek meg az eredményes kigázologtatás főkövetelményének, t. i. annak, hogy a szén-25 darabok felmelegedése gyorsan és egyenletesen, kigázologtatása pedig alacsony hőfo-' kon menjen végbe. A szénoszlop magassága u. i. ez esetekben adott és nem változtatható, viszont a szénoszlopon belül egyenlő se-30 bességgel lefelé mozgó különböző szemcsenagyságú széndarabok foglalnak helyet, még az esetben is, ha osztályozott szénnel dolgozunk. Mármost ugyanazon oszlopmagasság és a szemcsék egyenletes sebes-35 sége mellett a kisebb széndarabok felmelegedése és kigázologtatása természetesen gyorsabban megy végbe, mint a nagyobb daraboké; ha tehát a bevezetett lepárló gázok mennyiségét és hőfokát a kisebb szemcséknek megfelelően választjuk, akkor a 40 nagyobb darabok kigázologtatása tökéletlen, viszont ha a lepárló gázok mennyiségét és különösen azok hőfokát növeljük, akkor könnyen bekövetkezik a felsőbb rétegekben lévő szemcsék felpattanása mel- 45 lett a kátránygőzök krakkolása és aszfaltoknak kiválása. A hőmérséklet növelésének még az a körülmény is útját állja, hogy a barnaszénkátrány csak 500° alatti hőmérsékleten termelhető. Ezen eljárások 50 és berendezések nem felelnek meg továbbá azon követelménynek sem, hogy a lepárló gázok a kigázologtatás elvégzése után se legyenek kátránygőzökkel telítettek. Ha u. i. lepárló gázok a kigázologtatás folya- 55 mán a telítettség határát elérik, természetesen több kátránygőzt felvenni nem tudnak, sőt felfelé való útjukban hőmérsékletcsökkenés folytán a már felvett kátránygőzök egy részét ismét leadják. Mindezen lcörülr 60 mények a kigázologtatási eljárás hatásfokát lerontják és csak a kigázologtatás után visszamaradó lángkoksz gáztartalmát növelik. Az említett hátrányokon úgy igyekeztek 65 segíteni, hogy a kigázologtatandó szén rétegvastagságát csökkentették, akár olyan módon, hogy a retortákba beépített tetőkkel vagy falakkal a szénoszlopot megosztották, akár pedig olyan módon, hogy a kigázolog- 70 tatandó szenet vízszintes vagy rézsútos végnélküli szalagon tovamozgatták, amelyeken aránylag vékony szénréteg foglal helyet, mimellett a mosógázok mindkét esetben alulról felfelé áramoltak. Annak elle- 75 nére, hogy ezen készülék alapgondolata helyes, ezek sem váltak be jobban, mint a bevezetésben említettek. Az előbbi készü-