95057. lajstromszámú szabadalom • Cink-ólom akkumulátor

0Í Megjelent 1929. évi december hó 31-én. MAGYAR KíRÁLYI JM|g| SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 95057. SZÁM. — vn/g. OSZTÁLY. Cink-ólom akkumulátor. Németh Kálmán magánzó és Szántó Albert oki. gépészmérnök mindketten Budapest. A bejelentés napja 1926. évi junius hó 30-ika. A cink-ólom akkumulátorok megoldásá­nál a főnehézséget a katóda kiképzése gának megválasztása, a katóda kiképzése és az elektrolit összetétele képezik. A ka-5 tóda alapanyagának u. i. minél nagyobb mennyiségű higanyt kell felvennie és meg­tartania, amalgámozás után sem sza­bad megmunkálhatóságát elvesztenie és olyan fizikai és kémiai tulajdonságokkal 10 kell rendelkeznie, amelyek az önkisülést kizárják. Sokfajta fémet alkalmaztak már alapanyag gyanánt, mindezeknek azonban az a nagy hátrányuk volt, hogy az alap­anyagra ikicsapott cink többé-kevésbbé 15 oldódott és több-kevesebb mennyiségben maradt vissza az elektrolitban. Ennek ellensúlyozására nemcsak a katóda vázát látták el megfelelő mennyiségű cinkkel, hanem az elektrolitban már előre is cin-20 ket oldottak fel. A további hátrány abban állott, hogy nagyobb igénybevételnél a cink az alapanyagon egyenlőtlenül rakó­dott le és cinktűk és cinkvirágok kelet­keztek. Azonkívül a cinkréteg az akkumu-Í5 látornak nagy árammal való töltésénél idővel — valószínűleg az ólomanódáról átragadott ólomrészecskék behatása kö­vetkeztében — megpuhul, a katóda egyes részein felhalmozódik és ellenállását me­!0 chanikai behatásokkal szemben elveszti. A találmány tárgyát képező akkumu­látorral mindezen hátrányokat kiküszöböl­hetjük. A katóda alapanyaga gyanánt a talál-15 mány szerint alpakka, pakfong, argentán, újezüst stb. néven forgalomba kerülő, lé­nyegileg oinkből, nikkelből, rézből álló ötvözetből készült szitaanyagot haszná­lunk, amelyet ismert módon amalgámo­zunk és cinkkel bevonunk. Amint a kísér- 40 letekből kitűnt, ezen alapanyaggal elér­hetjük azt, hogy a katódáról a kisütés alatt leoldódott cinkmennyiség a rákövet­kező töltés alatt gyakorlatilag maradék nélkül visszacsapódjék annak felületére. 45 Ennek következtében szükségtelen az elektrolitban előzőleg cinket oldani, mint az eddigi cink-ólom akkumulátoroknál; elektrolit gyanánt tehát cinkmentes tiszta kénsavat használhatunk. Az akkumulátor 50 anódája a szokásos ólomlemez. A katódákat a cinknek az alapanyagon való egyenletes lerakódása céljából arány­lag igen nagy felülettel képezzük ki. A felület nagyobbítását az akkumulátor- 55 cella és az anódlemez növelése nélkül úgy érjük el, hogy az előbb említett szitaszerű ötvözetből készített lemezt több mezőre osztjuk és az osztási helyeken összehajto­gatjuk, mimellett gondoskodunk arról, 60 hogy a rétegek egymástól kellő távolság­ban helyezkedjenek el és a sav azokat szabadon átjárhassa. A kivezetést célsze­rűen a lemezeken átfűzött, a katóda alap­anyagával egyező anyagból készült veze- 65 ték útján foganatosítjuk. A katódának az anódától való elválasz­tása és a leszakított anódrészeknél a kató­dától való távoltartása céljából falemeze­ket, ú. n. faszeparátokat alkalmazunk, 70 amelyeket a kísérletek szerint a katóda felületéhez igen közel helyezünk el. A fa­szeparátorok és a katódafelületek egymás­hoz való helyzetének rögzítése céljából az egész katódát a faszeparátorokkal együtt 75 keménygumi, celluloid vagy más szigetelő és saválló anyagból álló és oldalfalain át­tört tokba vagy tartályba helyezzük el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom