95054. lajstromszámú szabadalom • Bádogszelence
0Í Megjelent 192 9. évi december hó 31-én . MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 95054. SZÁM. — XVin/d. OSZTÁLY. 'Bádogszelence. Donner Gyula magánzó budapesti lakos, mint Malonyai József gépszerkesztő budapesti lakos jogutóda. A bejelentés napja 1926. évi junius hó 5-ike. A találmány olyan bádogszelencére vonatkozik, amelyen a fedelet nem súrlódás tartja záróhelyzetében, hanem a fedél pereme, záróhelyzetben, a szelence 5 alsó részén kiképezett, körülfutó horonyba kapaszkodó elemekkel van ellátva. A horonyba kapaszkodó elemeket a találmány értelmében akként létesítjük, hogy a fedél peremének két szeinben-10 fekvő helyén egy-egy rovátkát képezünk ki, amelyek belül a horonyba, mint ereszágyba illő és abba a fedél záróhelyzetében becsappanó eresztéket alkotnak. Természetes, hogy a fedél ráhelyezésekor a 15 peremnek addig, amíg az eresztékek be I nem csappannak, az eresztékek helyén | rugalmasan tágulnia kell, ami azonban csak akkor lehetséges, ha a peremnek módjában van egyidejűen a tágulás irá-20 nyára keresztirányban, összehúzódnia. Hogy a szelence alsó része ezt az összehúzódást meg ne gátolja, a fedólperemet az összehúzódás helyén kiöblösítjük, úgyhogy a perem külső oldalán a rovátkák-25 tói kerületirányban 90°-kal eltolt kidudorodások keletkeznek. A fedél ráhelyezésekor bekövetkező, leírt rugalmas tágulásból és a velejáró összehúzódásból önként következik, hogy az eresztékeknek a ho-30 ronyból való kiszabadítása, tehát a szelencének nyitása, a fedélperemnek a kiöblösített helyeken való összenyomása útján történik. A leírt eresztékekkel és kidudorodások-85 kai ellátott perem természetesen nem zár tömören. A találmány értelmében azonban az eresztékek és kidudorodások ellenére is igen jól tömítő zárást érhetünk el, ha a peremet csak a rovátkákkal és kidudorodásokkal ellátott részén alakít- 40 juk hengeresen, a fedőlaphoz csatlakozó részét ellenben kúposán szűkítjük és ugyanilyen kúpossággal alakítjuk a szelence alsó részének felső szélét is, egyúttal pedig a horonynak távolságát az 45 alsó rész kúpos szélétől, az eresztékeknek a fedélperem kúpos részétől mért távolságához képest, úgy szabjuk meg, hogy az eresztékeknek a horonyba való becsappanásakor a fedélperemnek kúpos része 50 szorosan ráfeszüljön az alsó résznek kúpos szélére. A találmánynak kiviteli példáját feltüntető mellékelt rajzon az 1. és 2. ábra a zárt szelencének két egy- 55 másra merőleges, függőleges középmetszete, a 3. ábra pedig a fedélnek alulnézete. Az (A) fedélnek (a) pereme csak alsó részén hengeres, míg a (b) fedőlaphoz 60 csatlakozó felső része (c) kúpfeltiletben felfelé szűkül. A peremnek hengeres övébe, két szemben fekvő helyen, kerületirányban haladó, de az egész kerületnek a negyednél csak kisebb törtrészére ter- 65 jedő (dl, d2) rovátkák vannak sajtolva, amelyektől kerületirányban 90°-kal eltolt (el, e2) kidudorodások révén a hengeres öv ki van öblösítve. A (B) alsó résznek (f) felső széle a fe- 70 délperem (c) kúpfelületével egyenlő kúpossággal van alakítva, Az ismert körülfutó (g) horonynak távolsága az (f) kúpfelülettől a (dl, d2) rovátkáknak a (c) kúpfeliilettől mért távolságához képest úgy 75 van megszabva, hogy az eresztékeknek a
