95048. lajstromszámú szabadalom • Pupinvezeték beszédnek nagy távolságra való átvitelére

0Í Megjelent 192 9. évi december hó 31-én . MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 95048. SZÁM. — vn/j. OSZTÁLY. Pupinvezeték beszédnek nagy távolságra való átvitelére. Siemens & Halske Aktieng-esellschalt cég' Berlin-Siemensstadt. A bejelentés napja 1924. évi junius hó 17-ike. Németországi elsőbbsége 1923. évi október hó 5-ike. Ismeretes, hogy hosszú pupinkábeleken át végzett távbeszélgetéseknél az ú. n. be­rezgő folyamatok fellépte folytán a be­szédáraniok eltorzulása megy végbe. Ezen 5 eltorzulás a vezetékek hatótávolságának határt szab és pedig" a hatótávolság a pupilláit vezetékek ú. n. határfrekven­ciájának (OJ0 ) magasságával függ össze: "o = vm 10 ahol (L0 ) és (C0 ) a csévemezők induktivi­tását, ill. kapacitását jelenti. Hogy a nagy távolságok áthidalásánál fellépő káros berezgő folyamatokat elnyomjuk, szükséges, hogy a határfrekvenciát, pl. az 15 (L0 ) cséveinduktivitás kisebbítésével ma­gasabbra vegyük, mint egyébkor. Ez azonban a csillapítás nagyobbítását és ezzel a vezetékeknek nem gazdaságos ki­használását jelenti. 20 A találmány már most olyan kiegyen­lítő eljárásból áll, mely a beszédáramok­nak a berezgő folyamatok által előidé­zett eltorzulását megszüntetni képes. Az eljárás alkalmazása tehát lehetővé teszi, 25 hogy olyan vezetékeken át, melyek is­mert módon gazdasági szempontok figye­lembevételével pupinálva vannak, tetsző­leges távolságokra beszélgetéseket foly­tassunk. 30 A találmány mibenlétének megvilágí­tására mindenekelőtt az említett eltorzu­lás okait kell közelebbről megvizsgál­nunk. Ismeretes, hogy váltakozó áramok homogén vezetékeken, különösen maga-35 sabb frekvenciáknál, eltorzulás nélkül vi­hetők át. Az ismert képlet szerint: t»= I .j/LC 2. azaz, valamely (OJ) frekvenciájú válta­kuzóáram (t0 ) terjedési idő múlva érke­zik (1) hosszú, (L) egységnyi induktivi- 40 tású és (C) egységnyi kapacitású veze­ték végéhez. A vezeték kezdetétől mért (x) távolságban a kezdetben ható V0 sin­-wt váltakozó áramfeszültség, nagy ve­zetékhosszak feltételezése mellett, 45 Vx-V0 e — sin(at-ax) 3. feszültséget hoz létre, ahol (a) a. szögmér­ték és ('fi) a csillapítás nagyságát jelenti. Magasabb frekvenciáknál elegendő pon­tossággal: 50 a = <o. y LC 4. azaz arányos frekvenciával ({J) pedig ál­landó, főleg, ha eltekintünk a dielektro­mos veszteségek hatásától. Minthogy a Fourier-féle tétel szerint, a vezetéken az 55 összes kiegyenlítő folyamatokat a fizikai mennyiségeknek berezgett állapotban, való frekvenciafüggése állapítja meg, követ­keztethető ebből, hogy: ha valamely idomban egy kifejezett (V0 ) váltakozó 60 feszültség és a (Vx) hálózatfeszültség közt a berezgett állapotban ez a vonatko­zás áll fenn: Vx = V0 e — sin (oit -a) 5. ahol (b) állandó és (a) arányos a frek- 65 venciával, akkor a váltakozóáramok, bár bizonyos időbeli késedelemmel, de eltor­zulás nélkül vitetnek át. Az, időbeli kése­delem, minthogy valamennyi frekven­ciánál ugyanaz, egy ilyen idomon át a 70

Next

/
Oldalképek
Tartalom