95036. lajstromszámú szabadalom • Növényzetvédő lemez

0Í Megjelent 1929. évi december hó 31-én. MAGYAR KIRÁLYI jHHjmL SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 95036. SZÁM. — x/g. OSZTÁLY. Növényzetvédő lemez. Presspan- & Isolationsraaterialien-Werke ftir Elektrotechnik vormals H. Wei<lmann Aktiengresellschaft cégr Rasserswil (Svájc). A bejelentés napja 1927. évi február hó 23-ika. Svájci elsőbbsége 1926. évi február hó 25-ike. Gyakorlatilag is kísérleteztek már ab­ban az irányban, hogy növényzeteknek és pedig különösen hasznos és kerti növé­' nyeknek, valamint erdősítéseknek talaját > a növényzeteknek a káros időjárási be­folyások elleni megvédés, továbbá lehető­leg nagy hőmennyiségnek a talajban való elnyeletése, valamint az esővíznek a nö­vény tövénél való összegyűjtése céljából l vízáthatlan anyagból készült védőtaka­rókkal borítsák, amivel a rendes aratási vagy szedési eredménnyel szemben jelen­tékeny hozamtöbbletet értek el. Ez első­sorban arra vezetendő vissza, hogy a ta­lajnak fekete, tehát nagymértékben hőel­nyelő takarókkal való befödése nagy hő­mennyiséget szolgáltat a talajnak, to­vábbá meggátolja a talajnak hideg napo­kon és éjjeli fagy alkalmával való lehűlé­sét és az esővizet csak az ezen célra meg­hagyott nyílásokon át, tehát csak a nö­vény körzetében engedi lefolyni, a talaj­nedvesség elpárolgását csökkenti, a gaz kifejlődését megakadályozza, végül a nö­vény szomszédságában lévő humuszföldet megvédi a záporeső folytán bekövetkező elmosás ellen, mely utóbbi előny különö­sen a tropikus vidékek szempontjából fontos, melyeken tudvalevőleg igen nagy­mérvű felhőszakadások vannak. Már most azonban a védőtakarók ed­digi foganatosítási alakjai különböző hátrányokat mutatnak, miért is azokat a velük járó óriási előnyök ellenére, gya­korlati hiányaik vagy nagy előállítási költségük következtében a mezőgazdaság­ban gyakorlatilag alig alkalmazták. így pl. javaslatba hoztak áthatlan anyagból készült, a növény tövét átbocsátó közéy­nyílással és az utóbbi felé teknőszerűen 40 iejtősödő felső felülettel kiképezett, alul sík lemezeket, ezek azonban szükségkép­pen igen vastagok, ennek folytán túlne­hezek voltak s e nehéz lemezeknek a ta­lajra való közvetlen felfekvése a kívánt 45 hatást igen károsan befolyásolta. Az ily védőtakarók alatt okvetlenül kell ürös térnek lennie és javaslatba hoztak is már ily védőlemezt, melyeknél a növény tör­zsét körülvevő középnyílás körül, az eső- 50 vizet áteresztő nyílásokkal ellátott kon­centrikus barázdák voltak kiképezve. Azonban ezek a védőtakarók sem feleltek meg céljuknak, minthogy a sok nyílás az üregnek túlságosan nagymérvű szellőző- 55 dését és ennek folytán az üregben, vala­mint a talajban felhalmozódott hőnek síyors megfogyatkozását, nemkülönben az esővíznek túlságosan nagy körzetre való eloszlását okozták. E lemezek továbbá 60 nagy előállítási költséggel is jártak és sa­játos alakjuk folytán szállításnál túl nagy teret igényeltek. E hátrányokat már most a találmány szerint egy vagy több, a növényt átbo- 65 csájtó nyílással ellátott, az utóbbi felé teknőszerűen Iejtősödő felülettel és lefelé visszahajlított peremmel kiképezett védő­lemezeknél azzal küszöböljük ki, hogy a lemeztest, szélétől fogva egészen a nyílá- 70 sig megszakítatlan, telt egészet képez, úgyhogy a magában véve ismert módon a lemez és a talajfelület között lévő tér teljesen zárt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom