95036. lajstromszámú szabadalom • Növényzetvédő lemez
0Í Megjelent 1929. évi december hó 31-én. MAGYAR KIRÁLYI jHHjmL SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 95036. SZÁM. — x/g. OSZTÁLY. Növényzetvédő lemez. Presspan- & Isolationsraaterialien-Werke ftir Elektrotechnik vormals H. Wei<lmann Aktiengresellschaft cégr Rasserswil (Svájc). A bejelentés napja 1927. évi február hó 23-ika. Svájci elsőbbsége 1926. évi február hó 25-ike. Gyakorlatilag is kísérleteztek már abban az irányban, hogy növényzeteknek és pedig különösen hasznos és kerti növé' nyeknek, valamint erdősítéseknek talaját > a növényzeteknek a káros időjárási befolyások elleni megvédés, továbbá lehetőleg nagy hőmennyiségnek a talajban való elnyeletése, valamint az esővíznek a növény tövénél való összegyűjtése céljából l vízáthatlan anyagból készült védőtakarókkal borítsák, amivel a rendes aratási vagy szedési eredménnyel szemben jelentékeny hozamtöbbletet értek el. Ez elsősorban arra vezetendő vissza, hogy a talajnak fekete, tehát nagymértékben hőelnyelő takarókkal való befödése nagy hőmennyiséget szolgáltat a talajnak, továbbá meggátolja a talajnak hideg napokon és éjjeli fagy alkalmával való lehűlését és az esővizet csak az ezen célra meghagyott nyílásokon át, tehát csak a növény körzetében engedi lefolyni, a talajnedvesség elpárolgását csökkenti, a gaz kifejlődését megakadályozza, végül a növény szomszédságában lévő humuszföldet megvédi a záporeső folytán bekövetkező elmosás ellen, mely utóbbi előny különösen a tropikus vidékek szempontjából fontos, melyeken tudvalevőleg igen nagymérvű felhőszakadások vannak. Már most azonban a védőtakarók eddigi foganatosítási alakjai különböző hátrányokat mutatnak, miért is azokat a velük járó óriási előnyök ellenére, gyakorlati hiányaik vagy nagy előállítási költségük következtében a mezőgazdaságban gyakorlatilag alig alkalmazták. így pl. javaslatba hoztak áthatlan anyagból készült, a növény tövét átbocsátó közéynyílással és az utóbbi felé teknőszerűen 40 iejtősödő felső felülettel kiképezett, alul sík lemezeket, ezek azonban szükségképpen igen vastagok, ennek folytán túlnehezek voltak s e nehéz lemezeknek a talajra való közvetlen felfekvése a kívánt 45 hatást igen károsan befolyásolta. Az ily védőtakarók alatt okvetlenül kell ürös térnek lennie és javaslatba hoztak is már ily védőlemezt, melyeknél a növény törzsét körülvevő középnyílás körül, az eső- 50 vizet áteresztő nyílásokkal ellátott koncentrikus barázdák voltak kiképezve. Azonban ezek a védőtakarók sem feleltek meg céljuknak, minthogy a sok nyílás az üregnek túlságosan nagymérvű szellőző- 55 dését és ennek folytán az üregben, valamint a talajban felhalmozódott hőnek síyors megfogyatkozását, nemkülönben az esővíznek túlságosan nagy körzetre való eloszlását okozták. E lemezek továbbá 60 nagy előállítási költséggel is jártak és sajátos alakjuk folytán szállításnál túl nagy teret igényeltek. E hátrányokat már most a találmány szerint egy vagy több, a növényt átbo- 65 csájtó nyílással ellátott, az utóbbi felé teknőszerűen Iejtősödő felülettel és lefelé visszahajlított peremmel kiképezett védőlemezeknél azzal küszöböljük ki, hogy a lemeztest, szélétől fogva egészen a nyílá- 70 sig megszakítatlan, telt egészet képez, úgyhogy a magában véve ismert módon a lemez és a talajfelület között lévő tér teljesen zárt.