94867. lajstromszámú szabadalom • Berendezés üresjárati árammal dolgozó, váltakozó áramú áramfogyasztókészűlékek kapocsfeszültségének a terheléssel való növelésére

Meg.iclent 1939. évi december hó 31-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 94861. SZÁM. — Vll/G. OSZTÁLY. Berendezés üresjárási árammal dolgozó, váltakozóáramú áramfogyasztókészülékek kapocsfeszültségének a terheléssel való növelésére. Ganz Villamossági R.-T. Budapest. A bejelentés napja 1927. évi május hó 3-ika. A találmány tárgya berendezés, mely azt célozza, hogy wattnélküli komponens­sel bíró üresjárási árammal dolgozó, vál­takozó áramú áramfogyasztókészülékek, 5 pl. transzformátorok vagy indukciós mo­torok primér kapocsfeszültsége önműkö­dően növeltessék, ha ezen készülékek ter­helés alá kerülnek. A találmány lényege abban áll, hogy 10 az áramfogyasztókészülékkel mágnesez­hető fémet tartalmazó, oly önindukció­tekercs van sorosan kapcsolva, amelyben üresjárásnál a terheletlen készülék ka­pocsfeszültségének 2%-ánál nagyobb fe-15 szültségesés keletkezik, és amelynek mágnesezhető magja a készülék terhelet­len állapotában annyira van telítve, hogy a készülék wattárammal való terhelése­kor az önindukciós tekercsben fellépő fe-20 szültségvektor nem nő meg a rajta át­menő árammal arányosan, hanem csak annyira, hogy az összfeszültség vektorá­ból vektoriálisan levonva, a készülékre eső feszültségvektor megnagyobbodik. 25 A mellékelt rajzban az 1. ábra mutatja a találmány szerinti berendezés egy példaképeni megoldási alakjának kapcsolási vázlatát egyfázisú váltakozóáram esetén, a 30 2. ábra a berendezés működési módját feltüntető vektordiagramm, a 3. ábra a berendezés változata, a 4. ábra a berendezést egy példaképeni háromfázisú kapcsolásban tünteti fel. 35 Az (1, 1) vezetékek közé van az üres­járási árammal dolgozó (3) készülék, pl. transzformátor kapcsolva, melynek pri­már kapocs feszültségét a terhelés növe­lésével emelni kívánjuk. A transzformá­tor elé a talaimány szerint a (4) öninduk- 40 ciótekercs van kapcsolva, amelynek mág­nesezhető anyagból, nevezetesen vasból álló (5) magja úgy van méretezve, hogy annyira van telítve, hogy az alább leírt hatás bekövetkezhessék. A (4) önindukciós- 45 tekercsnek úgy kell méretezve lennie, hogy már üresjáráskor is a (3) készülék kapocsfeszültségének számbavehető szá­zalékára rúgó feszültséget vegyen tel, hogy azáltal a kívánt szabályozó hatást 50 elérhessük. Ezen utóbbi feszültségnek a szabályozandó készülék kapocsfeszültsé­gének 2%-át meg kell haladnia. Ha tehát a (3) készülék terhelése növekszik, úgy a (4) fojtótekercsen átfolyó áram is nő és 55 az (5) vasmag niágnesezését növelni tö­rekszik. Ha azonban a vas közel áll a telí­tési fokhoz, úgy a mágnesezés kisebb mértékben növekszik, mint az öninduk­cióstekercsen átfolyó áram és ezért az 60 önindukciótekercsben fellépő feszültség is kisebb mértékben növekszik, mint az áram. A berendezés működése a 2. ábrabeli vektordiagrammból érthető meg. 65 Az (E) vektor jelenti az (1, 1) vezetékek között uralkodó összfeszültséget, mely üresjáráskor úgy oszlik meg, hogy a (4) önindukciótekercs az (eO) feszültséget, a (3) készülék pedig az (E0) feszült- 70 séget veszi fel. Ha a készüléket watt­járammal terheljük, úgy az önindukció­tekercs által felvett feszültség az (el) vektoriális értéket veszi fel, miáltal a (3) készülékre (El) feszültség jut. Tehát 75 a (3) készülék (El) kapocsfeszültsége megnövekedett ahhoz az (EO) értékhez képest, mellyel terheletlen állapotban bírt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom