94577. lajstromszámú szabadalom • Ajtózár

Megjelent 1930. évi január hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI ,SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 94577. SZÁM. — VlII/d. OSZTÁLY. Ajtózár. Ziminermann Eng-elbert hatóságilag eng-. villanyszerelő Feld-Kirch (Voralberg). A bejelentés napja 1927. évi március hó 18-ika. A bejelentés tárgya ajtózár, amelynek ötlője a zárszekrénybe beépített, távolból működtethető villamdelej segélyével, vagy pedig a zár reteszének teljes vissza-5 húzása révén az ajtókilinccsel kapcsolható azért, hogy utóbbi segélyével nyitható legyen, mely nyitómozgás közben az ötlő az ajtókilincstől ismét önműködően lekapcsolódik. 10 A rajzon a találmánynak egyik példaképem kiviteli alakja látható; az 1. ábra a zár belsejének nézete, az ajtókilincs behatása alól mentesített ötlő mellett, a 15 2. ábra hasonló nézet, oly helyzetben, amelyben az ajtókilincs az ötlőt magával viheti. Az (a) zárszekrénybe szokásos módon beépített (b) ötlő, fejrészével és hátsó vé-20 gével a zárszekrény falain hatol át, azonkívül pedig a zárfenékhez erősített (c) csap mentén is vezetve van. Az ajtónak belső oldalán a szokásos alakú zárból állandóan kinyúló (b') ötlővég (b2) fo-25 gantyúgombbal van ellátva. A (b) ötlőhöz (b") csap segélyével, kétkarú (d, e) emelő van lenghetően erősítve, amelynek egyik (d) karja túlsúlyban van és a másik (e) kart, az 1. ábrán látható, legmagasabb 30 helyzetébe igyekszik emelni. Az (f) diónak, amelybe az ajtókilincsnek négyszögkeresztmetszetű (g) tövise, az ajtó külső oldaláról van betolva, két hüvelyalakú {?, f2) toldata van. Az (f') toldatra ható 35 (h) spirálrúgó az (f) diót olykép igyekszik elfordítani, hogy a másik (f2) toldat a (c) csapnak támaszkodjék. A zárszekrénybe, a találmány szerint, (i) villamdelej van beépítve, amelynek a (j') csap körül elforgatható és a (j2) visz- 40 szahúzórúgó hatása alatt álló (j) horgonya szabad végén (k) horoggal van ellátva, amely rendes körülmények között az (m2) csap körül elforgatható, egykarú (m) emelőnek (m') lapnyúlványával kapcsoló- 45 dik és ezáltal az emelőkart helyzetében megtartja. Az (n) rúgó az (m) emelőkart felfelé igyekszik forgatni, mihelyt utóbbi a (k) horog gátló hatása alól felszabadult. A (d, e) emelőnek (o) orra van, amely va- 50 lamivel mélyebbre nyúlik, mint az (m) emelőnek felfelé hajlított (m3) orra. A (p) zárretesznek hossza olykép van megállapítva, hogy annak belső vége, a retesznek teljes visszahúzása esetén, a (j) emelőkar- 55 nak ütközik és azt mindaddig kilengeti, míg az (i) villamdelej vasmagjaira ráfekszik. A (d, e) emelő rendes körülmények között az 1. ábrán feltüntetett helyzetben 60 van, amelyben az ajtókilincs lenyomásakor az (f) diónak (f2) toldata az (e) emelőkarral nem kapesolódhatik és ilykép a (b) ötlőt nem tolhatja el. Ha azt akarjuk, hogy az ajtó elé érkezett egyén a nyitott 65 zárnak (b) ötlőjét az ajtókilinccsel visszahúzhassa, illetve az ajtót kinyithassa, úgy a távolból, pl. a portásfülkéből, az fi) villamdelejnek áramkörét, kontaktus segélyével zárjuk, mikor is a villamdelej 70 a (j) horgonyt magához húzza és utóbbinak (k) horga az (m) ennelőkarnak (m') nyúlványát felszabadítja. Ennek következtében az (m) kar, az (n) rúgónak hatására, felemelkedik, megemeli a (d) emelő- 75 kart és ezáltal az (e) emelőkarnak szabad végét az (f2) toldatnak pályájába lengeti, úgyhogy az ajtókilincsnek ezt követő le-