94431. lajstromszámú szabadalom • Sztereoszkópos film és eljárás annak előállítására
Megjelent 193Q . évi fe bruár hó 1-én. MAGYAR KiRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 94431. SZÁM. — IX/f. OSZTÁLY. Sztereoszkopos film és eljárás annak előállítására. Pécsi Vidor fototechnikus Nagyvárad. A bejelentés napja 1927. évi március hó 8-ika. A sztereoszkopos mozgófényképvetítés, noha a legnagyobb érdeklődésre tarthat számot, eddigelé a gyakorlatban nem tudott elterjedni, mert egyrészt maguk az 5 eddigi sztereoszkopos ülmek, másrészt a vetítésükre szolgáló berendezések a gyakorlati feltételekhez képest túlságosan bonyolultak és költségesek voltak; amihez még hozzájárult a vetített sztereo-LO szkópos képek csekély intenzitása, fényszegény volta, úgyhogy tehát a célra alkalmazott drága eszközök ellenére maga az optikai eredmény is alatta maradt a kívánalmaknak. E hátrányok egyébként. 15 mint az alábbiakból is kitűnik, jórészt egymásból folytak. Eddigelé ugyanis a sztereoszkopos képbemutatásnak, vagyis a kettős képrendszernek a kinematográfiával kapcsolatos 20 alkalmazásához vagy két különálló, csak egymás mellé rendelt filmet (tehát a rendes mozgófényképfilmhez képest kétszeres hosszúságú filmet), vagy pedig közös, de kétszeres szélességű filmet használtak. 25 Mindkét megoldás gyökerében változtatja meg a rendes kinematográfiai vetítőberendezést, melynek költségeit sokszorosan fokozza és azonkívül az eddigi ily filmekhez szükséges prizmák, illetve 30 tükrök sok fényt is nyelnek el. Még további hátránnyal bírnak azok a módszerek, melyek az ismeretes Üucos du Hauron-féle anaglifiából indulnak ki és ennek a kinematográfiára való hasonló 35 alkalmazásából állanak. Anaglifák alatt tudvalevőleg két oly sztereoszkóposan felvett kép értendő, melyek közül az egyik kék vagy zöld, a másik pedig vörösszínű és melyek egymásra kissé oldalt eltolva vannak nyomtatva s ha már most e kó 40 peket oly szemüvegen át nézik, melynek üvegei a képek színsorrendjével fordított színűek, vagyis az egyik üveg vörös, a másik kék, akkor sztereoszkópikus hatással fekete képet látni. Már most az ehhez 45 hasonló alapon nyugvó eddigi sztereoszkópikus kinematográfiai módszereknél, a vetítőgép korongzárjára színszűrő rendszereket alkalmaztak, avagy a különálló filmszalagokat egészben megfestették (pl. 50 az egyik, jobb filmszalagot egyenletesen zöldre, a balt vörösre). A vetített képek a megfelelő színű, szemüvegeken át nézve az egymásutáni gyors forgás következtében szemünkben sztereoszkópikus hatá- 55 súakká válnak. Ezen eljárások azonban nem feleltek meg a kitűzött célnak, mert az egyenletesen színezett filmek által (a korongzárakra alkalmazott színszűrőkkei is) a vetített képek nagyon sötéteknek 60 mutatkoztak, ami nemcsak a plasztikus hatás rovására ment, hanem a képek élvezését is kizárta. A bajon különleges prizmás, tükrös, bonyolult berendezésekkel és háromszoros hosszúságú vagy szé- 65 Lességű filmszalagok által igyekeztek segíteni, miután azonban ezen berendezések is tekintélyes mennyiségű fényt nyeltek el, az eredmény nem sokkal javult. A fényforrás fokozása szintén nem volt le- 70 hetséges, mert a szemüvegek színei csak bizonyos világosságú színeket tudnak elnyelni és mihelyt világosabb az egyik vagy másik vetített szín, a hatásban zavarok lépnek fel; ugyanígy a szemüvegek 75 színe sem sötétíthető. Ha mindezen hátrányokhoz hozzávesszük azt, hogy ezen eljárások költséges, új v.etítőberendezése-
