94361. lajstromszámú szabadalom • Műkőmassza és eljárás annak előállítására

Meg-jelent 1930. évi február hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI lilROSAG SZABADALMI LEIRAS 94361. SZÁM. - XII/F. OSZTÁLY. Műkőmassza és eljárás annak előállítására. Harnisch Márton gyáros Görlitz (Németország'). A bejelentés napja 1927. évi május hó 6-ika. Németországi elsőbbsége 1926. évi május hó 14-ike. A találmányt műkőmassza és előállítá­sára szolgáló eljárás képezi. A műkő­masszából a legkülönbözőbb tárgyakat állíthatjuk elő, így pl. építőköveket, pad-5 lók vagy falak számára való építőlemeze­ket, padlókockákat, csöveket, útburkola­tok számára való köveket stb. A massza mindenütt alkalmazásra találhat, ahol a tűzállóság és az időjárással szemben való 10 ellenállóképesség lényeges. A műkőmasz­szának, valamint a belőle előállított tár­gyaknak előállítási költségei csekélyek, minthogy a gyártás hideg úton történik. A találmány lényege abban áll, hogy a 15 massza alapanyaga gyanánt az aszbeszt anyakőzetének (pl. megőrölt szerpentin­nek, az aszbesztnek túlnyomó részben való eltávolítása után) és valamely kötő­anyagnak keverékét használjuk. Ezen 2(i maradékkőzet még annyi aszbesztet tar­talmaz, amennyi elegendő ahhoz, hogy a műkőmasszának értékes tulajdonságokat kölcsönözzön. Az említett aszbesztmaradékokat eddig 25 egyáltalában nem hasznosították, sőt azok a kitermelés helyén mint sok teret igényelő hányók csak kellemetlenségeket okoztak. Minthogy a szerpentinkőzetet az asz-30 beszt kitermelése céljából megőrlik, a ta­lálmány szerinti műkőmassza előállítására szolgáló maradék homokszerű struktu­rájú és ennek következtében a további jei^olgozásra mely mindenekelőtt pl. 35 hígított kénsavval való feltárásból áll, közvetlenül alkalmas. A feltárás után az alapanyaghoz kötőanyagot keverünk, me­lyet a műkő mindenkori alkalmazási célja szerint választunk meg. 40 A kötőanyagok közül kiválóan alkal­masak egyrészt vízüveg és klórkalcium, másrészt valamely bitumen (pl. kátrány). Ha kötőanyag gyanánt vízüveget és klór­kalciumot használunk, akkor az alap­masszát a feltárás után először víz- 45 üveggel keverjük mindaddig, míg a keve­rék formálható állapotba jutott, mire a kívánt tárgyat kézzel formáljuk vagy gépi úton sajtoljuk és azután megszárít­juk. A megszáradás után következik a 50 klórkalciummal való kezelés; a formált tárgyat végül alaposan mossuk és ezáltal belőle az oldható sókat eltávolítjuk. Ha kötőanyag gyanánt bitument (pl. kátrányt) alkalmazunk, akkor a keverést 55 szintén a feltárás után végezzük. A to­vábbkezelés módja attól függ, hogy a kí­vánt tárgyat közvetlenül kívánjuk-e elő­állítani, vagy közbenső terméket aka­runk-e kapni, melyet a fogyasztó hoz a 60 tárggyá formált állapotba. Az első eset­ben a feltárt alapanyaghoz a bitument hozzákeverjük és a keveréket annyira hevítjük, hogy formálásra alkalmas masz­szát kapjunk, melyből azután a kívánt 65 tárgyakat kézzel íormáljuk vagy pedig sajtoljuk. A második esetben a masszát a kátrány hozzákeverése után kissé megme­legítjük és lehűtjük, amennyiben azt pl. szitán vezetjük át. Ezáltal a keverék 70 durva szemcsés masszára esik széjjel, mely körülbelül a finom quarchomok struktúrájával bír. Ezen durván szemcsés masszának az a meglepő tulajdonsága van. hogy újbóli felhevítés után ismét 75 formáihatóvá válik. Foganatosítást példák: 1. Műkőmasszának aszbeszttartalmú szerpentinmaradékokból vízüveggel és

Next

/
Oldalképek
Tartalom