94354. lajstromszámú szabadalom • Kúszó kitérő illetve váltó mezei vasutak vágányaihoz

Megjelent 1930. évi február hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BffiÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 94354. SZÁM. — Va/l. OSZTÁLY. Kúszó kitérő, illetve váltó mezei vasútak vágányaihoz. Martin Eichelgriiii & Co. Frankfurt a/M. A bejelentés napja 1927. évi február hó 22-ike. Németországi elsőbbsége 1926. évi julius hó 19-ike. Mezei vasutak vágányainál eddig hasz­nálatos kúszó kitérők, illetve váltók egyes síndarabokból készülnek, amelyeket bá­doglemezek és laposvasból való gerendák 5 alkalmazása mellett egymással összeszege­cselnek. Az előállítás ezen módja azzal a hátránnyal jár, hogy a kocsiknak a sínek és a bádoglemezek magasságát, amely leg­alább 60—70 mm-t tesz, hosszú, mozgat-10 ható felfutó síneken kell legyőzni. Ezek a felfutó sínek az elágazó vágányszakasz­hoz hevederekkel vannak hozzáerősítve és azokat az egyenes átmenő vágánysza­kaszra ráhelyezik, illetve ráfektetik, ami-15 kor a kocsit szomszédos vágányra kell átterelni. Gyakran megtörtént emellett, hogy a felfutó sínek a kocsi felfutása közben le­csúsztak, minekfolytán a kocsi kisiklott, 20 átbillent és gyakran súlyos baleseteket okozott. A szegecsösszeköttetés aránylag rövid idő alatt meglazult és további bal­esetek mellett végül a kitérő, illetve váltó hasznavehetetlenné vált. Az ismeretes 25 kúszó kitérők, ill. váltók kezeléséhez több kézi művelet elvégzése szükséges, mielőtt azokon a kocsik átfuthatnának. Mindenek­előtt az egyes síneket, illetve nyelveket el kell helyezni és azután a keresztezési csú-30 csok hídját kell átfektetni. Továbbá a ki­térő, illetve a váltó alá talpfákat kell helyezni, hogy a sínek behajlását meg­akadályozzák. A felsorolt hátrányok a találmány tár-35 gyát tevő kúszó kitérőnél, illetve váltó­nál meg vannak szüntetve. Az egész ki­térő, illetve váltó nem áll egyes darabok­ból, hanem egy darab acéllemezből van kisajtolva. 40 A mellékelt rajzokon a találmány tár­gyának két kiviteli alakja példaképen vázlatosan van feltüntetve. Az 1. ábra a találmány szerinti kitérő, illetve váltó felülnézete. A 2. ábra a csúcssínek metszete az 1. ábra 45 A—B vonala szerint. A 3. ábra a hornyokkal és merevítő bor­dákkal ellátott léc-sínek metszete az 1. ábra C—D vonala szerint. A 4. ábra a harántgerendák metszete az 50 E—F vonal szerint a felfutó sínek felé te­kintve. Az 5. ábra nézet az 1. ábrában berajzolt nyíl irányában a harántgerendák és a felfutó sínek felé. A 55. 6., 7. és 8. ábrák a találmány tárgyát tevő kitérő, illetve váltó egyszerűbb ki­viteli alakját szemléltetik. A kitérőnek, illetve váltónak csupán az (1) vonó riiddal egymással összekötött (2, 60 2) csúcssínei mozgathatók. A kitérő, il­letve váltó maximális magassága 30 mm. A kocsik rendkívül könnyen tolhatók rá, minthogy nem kell nagy emelkedést le­győzni. A (3, 3) felfutó sínlécek a kitérő, il- 65 ietve váltó csekély szerkezeti magassága következtében rövidek lehetnek és a kitérő­vel, illetve váltóval egy darabban készül­nek. A felfutó sínlécek lecsúszása és így a kocsik kisiklása tehát teljesen el van 70 kerülve. A kitérő, illetve váltó kezelésére csupán egy kézi művelet szükséges. Az (1) vonó rűd segélyével a (2) csúcssíneket a menetirány szerint beállítjuk, vagy pe­dig azok működtetésére rúgókat és lábító- 75 kat rendezünk el, úgyhogy a kitérő, il­letve váltó lábbal működtethető és így a kézzel való működtetés teljesen mellőz­hető. A (2, 2) csúcssínek teljesen elhagy-

Next

/
Oldalképek
Tartalom